13.rész. Békülés és vásárlás

Reggel viszonylag korán sikerült felkelnem, azonban így is majdnem elkéstem. Fel-alá rohangáltam a házban, mert nem találtam az őszi csizmámat.
-Lehet, hogy anyádnál hagytad, nem gondolod?-próbált megnyugtatni apa.
-Nem hiszem. Úgy emlékszem, hogy már volt rajtam.
-Akkor most a feketét keresed?-értetlenkedett apa.
-Neeem, még mindig a barnát. Fekete őszi csizmám nincs is.
-Tegnap nem fekete volt rajtad?
-De, igen.-fújtattam egy nagyot.-Viszont az magas szárú tornacipő és nem őszi csizma.
-Ezt most már igazán nem értem.-rázta meg zavartan a fejét.-A kettő nem ugyan az?
-Tudod mit apa? Inkább keresem egyedül, attól tartok veled nem sokra megyek.
Hosszas kutatás után sem találtam meg, amit kerestem. Inkább felvettem a pulóveremhez színbe passzoló converse cipőmet és rohantam, mert már így is késésben voltam. Nagy meglepetésemre Jenni megint nem egyedül várt engem. Ian is ott állt mellette. Az utóbbi időben már egész jól megvoltunk egymás mellett, így egyáltalán nem zavart a dolog, hogy együtt megyünk suliba.
-Sziasztok.-köszöntem.
-Szia.
-Hello Szöszi.
-Tegnap egész este a boltok listáját nézegettem.-sétált mellettem Jennifer.-A közelben még van 3 üzlet és 1 kölcsönző, ahol ha minden igaz vannak jelmezek.
-Akkor délutánra meg lesz a programunk.
-Mit akartok venni?-csúsztatta a kezét a zsebébe Ian.
-Jelmezeket a pénteki bulira.-válaszoltam.
-Milyet?-érdeklődött.
-Nekem már tegnap sikerül megvenni, most Jenni-nek keresünk boszorkány jelmezt és Lucy-nek múmiásat.
-Múmia jelmezt?-kerekedett el a szeme.-Már nem azért Szöszi, de szerintem olyat nem fogtok kapni sehol. Egyszer az unokatesóm is múmia volt, de ők sem találtak. Miért nem csináljátok meg ti?
-Én nem tudok varrni.-rázta meg a fejét Jenni.
-És én sem.-helyeseltem.
-Komolyan néha nem értem, hogy ti lányok hová teszitek az eszeteket.-forgatta a szemét Ian.
-Héééj.-néztük rá egyszerre felháborodottan.
-Mondjak egy egyszerű ötletet?-állt meg előttünk Ian.
-Ühüm.-bólogatott Jennifer.
-Oké, de tényleg ne számítsatok semmi nagy dologra.-húzta tovább az időt Ian, mi pedig már alig győztük kivárni, hogy mi lehet ez a fenomenális ötlet.-Szóval tudjátok van egy helyiség a házban, ahol van egy fehér valami, amire rá ti lányok ráültök, mi pedig állva csináljuk...
-WC??!-kiáltott fel Jenni.
-Igen az, de nem ez a lényeg. Ugye már értitek, hogy mit akarok?-nézett ránk bizakodóan Ian.
-Fogalmam sincs, hogy hogyan kapcsolódik össze a pisilés vagy a wc a múmia jelmezzel.-tettem karba a kezemet.
-Jenni, te érted?-nézett rá reményteljesen Ian.
-Őszintén?-pislogott nagyokat.
-Hát, jó lenne.-vonta meg a vállát Ian.
-Nem.-kuncogott a barátnőm.
-Reménytelenek vagytok.-legyintett, miközben beléptünk az iskola épületébe.
-De most már igazán elmondhatnád, hogy mi az ami miatt az egész utat végig barkochbáztuk.-mosolyogtam rá.
-Mindjárt jövök elmegyek wc-re.-szólt oda Jenni.
-Wc papír.-nézett ránk Ian.
-Nem kell köszi, csak a hajamat akarom megnézni.-nézett rá Jennifer.
-Ti tényleg sötétek vagytok.-nevetett kínjában Ian.-A wc papírra gondoltam. Ha becsavarjátok vele Lucy-t, olyan lesz mint egy múmia.
-Aztaaa, tényleg. Hogy ez nekem miért nem jutott az eszembe?-néztem vidáman a barátnőmre.
-El sem tudom képzelni, hogy miért.-gúnyolódott Ian.
-Köszi, így már csak boszi jelmezt kell keresnünk.-fordultam felé.
-Igazán nincs mit. Azt sajnos nem tudom, hogyan lehetne egyszerűen megoldani.-vonta meg a vállát.
-Nem gond. Így is nagyon sokat segítettél.-mosolyogtam rá.
Már épp mentem volna Jenni után a mosdóba amikor, Ian megragadta a karomat és vissza rántott.
-Barátok?!-kérdezte huncut mosollyal.
-Barátok.-bólintottam.
Na igen, viszonylag hamar rábólintottam a békülésre. Kíváncsi vagyok, hogy mi fog belőle kisülni a későbbiekben.
-Szia Georgi.
-Hali Gina.
-Szevasz Georgina.
-Sziasztok.-köszöntem vissza az osztálytársaimnak, amikor beléptem a termünkbe. Komótosan a helyemre mentem, majd ledobtam a táskámat az asztal mellé.
-De jó, hogy megjöttél.-pattant fel a padomra Lucy.-Fogalmam sincs, hogy honnan lesz múmia jelmezem.
-Ian adott egy ötletet, majd azt használjuk.-nyugtattam meg.
-Ian? Ruha ötletet? Miről maradtam le?-pislogott nagyokat.
-Nem sok mindenről. Majd belecsavarunk wc papírba és kész is lesz a jelmezed.
-Húúú, de jó!-lelkendezett Lucy.
-Már csak Jennifer-nek kell egy boszorkány jelmez és meg is vagyunk.
-Bizony.
Azzal a beszélgetésünket félbe szakította a csengő. Első órán hiányzott Bridgit tanárnő, így elmaradt a fizika. Mindenki vidáman rohant ki az udvarra. Nagy meglepetésemre az A-soknak is lyukas órájuk volt.
-Szia.-ültem le Jake mellé a padra.-Milyen órátok lenne?
-Hello.Töri, de ma csak később jön valami miatt Paul Watson, így elmaradt. Nektek?-nézett rám, majd Jennire.
-Fizika.-válaszoltuk egyszerre.
A következő pillanatban megjelent mellettünk Ian.
-Te meg mit keresel itt?-torzult el az arca, amikor megpillantotta Jake-et.
-Na már csak te hiányoztál.-forgatta a szemét Jake.
Úgy érzem vannak dolgok, amiket nem tudok a kettőjük múltjáról.
-Georginával beszélgetek, ha nem vetted volna észre.-szólt rá Jake, majd rám nézett.
-Én is hozzá jöttem.-fordította felém a fejét Ian.
Ebben a pillanatban éreztem, hogy ég az arcom. Ehhez igazán nem tudtam mit szólni, két fiú miattam fog összeveszni. Szép mondhatom.
-Nyugi srácok. Nincs gond. Mind a kettőtökkel beszélek. Pillanat Jake.-néztem rá.-Mondjad Ian?-fordultam felé.
-Már elfelejtettem.-nézett gúnyosan Jake-re, mint aki direkt szakította meg a beszélgetésünket.
-Remek, ha eszedbe jut, akkor szólj.-mosolyogtam rá.-Most pedig folytathatod Jake.
-Hol is tartottunk?-vakarta meg a fejét.
Ian, mint aki jól végezte a dolgát leült Jenni mellé egy másik padra és óra végéig a netes őrületükről beszélgettek. Tesin Adam Hathaway elemében volt. Futottunk 15 kört a megszokott formában(az egész udvart körbe, majd ki a kapunk és megkerülni az iskolát). Óra végére azt hittem, hogy kiszakad a tüdőm. Kémián azt hittem, hogy kipihenhetem a testnevelés óra fáradalmait, de nem jött össze. Én feleltem. Végül 3/4 lett, tökre örültem neki. A rajz és a dupla matek pedig gyorsan elszaladt. Suli után a többieket vártam a szekrényemnél, hogy indulhassunk a jelmezboltba.
-Már itt is vagyok, mehetünk?-ugrándozott mellettem Jenni.
-Lucy is jön velünk, nem?-kérdeztem.
-Aha, de ő a suli előtt beszélget Ryan-nel és Billy-vel.
-Akkor őt útközben felszedjük.
-Oké.-helyeselt Jenni.
Körülbelül fél óra múlva megérkeztünk az első boltba, ahol nem töltöttünk túl sok időt. Következőnek a kölcsönző esett útba, de sajnos ott sem találtunk Jenni számára megfelel jelmezt. Már az utolsó előtti üzletben voltunk és Jennifer, legalább a huszadik boszorkány jelmezt rángatta magára, míg végül talált a kirakatban egy számára tetsző darabot. Elintéztük Lucy-vel, hogy leszedjék nekünk, majd megvártuk míg Jenni felpróbálja. Megvettük! Végre mind a hármónknak sikerült megtalálni amit akartunk.
-Úúú, ma este már ki is próbálom az ehhez színben passzoló sminket, amit kinéztem.-örvendezett mellettem Jenni hazafelé.
-Nagyon jól állt rajtad.-mosolyogtam a barátnőmre.
-Köszönöm, neked is nagyon jó lesz a halott menyasszony ruha.-tapsikolt Jenni.
-Akkor pénteken a buli előtt átmegyünk hozzád és rád csavarjuk a wc papírt.-néztem Lucy-re.
-Az remek, addigra beszerzek valami jó sok rétegűt, hogy ne szakadjon szét olyan hamar.-nevetett.
Mire haza értem már mindenki otthon volt.
-Szia Gina. Anya keresett telefonon.-nézett rám gondterhelten Dave.
-Mit akart?-tettem fel a kérdésemet köszönés nélkül, de már előre tudtam a választ.
-Azt mondta, hogy nem hívtad vissza őt a szünettel kapcsolatban. Nem is tudtam, hogy nála leszel.-nézett rám.
-Na erről eddig én sem tudtam.-rogyottam le a székre a konyhában.
-Mi a baj?
-Semmi, csak már megmondtam anyának, hogy nem megyek el hozzá. Nem értem, hogy miért nem hagy békén. Nem akarok azzal a FÉRFIVEL lenni egész szünetben. Ő számomra csak egy IDEGEN.
-Nyugi Georgi.-simogatta meg a vállamat a bátyám.-Majd kitalálunk valamit.
-Biztos?
-Tuti.-bólintott Dave.-De figyi, addig nincs gond, amíg nem vett neked repülő jegyet.
-Igazad van.-dobódtam fel.-Na de megyek, mert még semmit nem tanultam holnapra.
-Oké.-állt fel mellőlem.-Georgina!-szólt utánam.
-Hm??-fordultam vissza a lépcsőfordulóban.
-Együtt mindent megoldunk!
-Tudom.-bólintottam, majd felmentem a szobámba.
Nem esett jól tanulni, így csak gyorsan elolvastam a leckéket, majd bekapcsoltam a gépemet. Amint betöltődött a skype Jake videóhívást indított velem. Mondhatni álomba beszéltem magam. Körülbelül hajnal kettőig beszélgettünk. Hulla fáradtan dőltem el az ágyban.