Jenni ma sem várt a kapunkba. Gondoltam majd az utca elején találkozunk, mint tegnap. Nem így történt. Amint kiléptem a kapunk kaptam egy sms-t. Ez állt benne:
"Belázasodtam... :/ Ma tuti nem megyek. ~Jenni"
Egyből válaszoltam is neki:
"Ohh.. :( Gyógyulj meg hamar!"
Épp eltettem a telefonomat, amikor rájöttem, kénytelen leszek egyedül suliba menni. De utána beugrott, hogy ez azt jelenti, ma Ian-nel kell mennem. Kettesben.
-Hali Szöszi! Jennifer-rel mi van? Csak, mert vártam őt egy darabig de gondoltam azért nem kések el.-köszöntött Ian.
-Szia. Még jó, hogy nem várakoztál tovább. Nem jön ma. Beteg.-szontyolodtam el egy picit.
-Gondolom beszéltek majd, mond meg neki, hogy jobbulást.
-Átadom.
-Figyu Szöszi, van fülhallgatód? Órákra kéne.
-Van. Muszáj most kikutatnom a táskámból, vagy elég ha a suliban odaadom.-válaszoltam kissé ingerülten.
-Ejj, csak nem bal lábbal keltél fel?
-Nem. Bocs. Csak nem tudom, hogy mit csinálok ma Jennifer nélkül.-kértem elnézést rögtön, mert semmi kedvem nem volt veszekedni reggelről.
-Még 16-an vannak az osztályban, tuti nem fogsz unatkozni.-bökte meg a vállamat.-Amúgy sem értem meg a lányokat, miért nem tudtok mindenkivel spanolni? Miért vagytok mindig csordákban? Miért jártok párosával a wc-re? Miért nem bírtok ki egy délutánt beszélgetés nélkül? És miért.....
-Oké,oké elég lesz. Figyelj. Ezek olyan dolgok, amiket ti fiúk sosem értenétek meg.-zártam le a témát hamar.
-Hát oké.-vonta meg a vállát Ian és pukkasztott egy nagyot a rágójával.
A suliban addig zargatott, amíg a fülhallgatómat oda nem adtam neki. Föcin el is szedte tőle Paul Watson tanár úr, gondoltam rá, hogy szünetben majd kinyírom, hogy a kedvenc fülesemet szedték el, de szerencsére Paul nem egy haragtartó típus és óra végén visszaadta neki, azzal a feltétellel, hogy legközelebb meg ne lássa nála.
-Huhh hallod marha nagy mázlim volt.-jött oda hozzám óra után Ian.-Már azt hittem, hogy kénytelen leszek venni neked egy fülhallgatót.
-Nagyon megvertelek volna.-szívattam őt.
-Te? Engem?-nevetett nagyot Ian.-Még a C társaságot sem tudtad egyedül elintézned, ha nem vagyok ott még most is egymás haját tépitek. Így is majdnem sírtál.
Na ez teli találat volt. Amúgy is rosszul éreztem magam a tegnapiak miatt.
-Kösz, hogy emlékeztettél.-kaptam automatikusan a kezemet az arcomhoz.
-Bocs. Ezt nem kellett volna.
-Tőled már megszoktam! Gondoltam, hogy egyszer vissza fogsz élni a tegnapi hősiességeddel, bár azt nem láttam előre, hogy ez egy napon belül bekövetkezik. Minimum 3-szor megköszöntem neked. Ja és ha nem vagytok ott, akkor még pofont sem kapok. Nem értem miért kell mindenbe beleavatkoznod!-azzal ott hagytam őt a teremben.
Jó, lehet, hogy nem kellett volna ilyeneket mondanom, de tény, hogy egy hete ismerjük egymást és azóta már a két kezem sem elég, hogy megtudjam számolni hányszor kért tőlem bocsánatot. Épp kiértem az udvarra, amikor az ajtó kivágódott mögöttem.
-Nem tudom mit vársz tőlem!-kiabált utánam Ian.
-Semmit.-válaszoltam anélkül, hogy megfordultam volna.
-Hát jó! Csak tudd, hogy én mindent megpróbáltam, hogy jóban legyünk, de látom benned semmi hajlandóság nincs aziránt, hogy másokkal is megismerkedj Jenniferen kívül.
-Ki mondta, hogy jóban akarok lenni veled?-szaladt ki a számon. De már azonnal megbántam. Gyorsan tettem egy 180 fokos fordulatot és Ian állt velem szemben hatalmasra kerekedett szemekkel.
-Oké. Én kérek elnézést!-tárta szét a karját, majd bement az iskolába.
Remek. Ezt jól elszúrtam, pedig tegnap már tényleg azt hittem, hogy sínen vagyunk egymással. Ha mindez nem lenne elég megjelent a C bagázs (Christina,Claire,Camelia,Celestina).
-Na mizujs drága Georgina? Csak nem veszekedtetek? Khm.. már megint?-nyávogott nekem Camelia.
-Semmi közötök nincs hozzá. Amúgy meg, ha úgy is láttad minek kérdezed?-néztem rá szikrákat szórva.
-Jajj ne izélj már. Úgy is kibékültök. Blahh.. Olyanok vagytok, mint az 50 éves házasok.-vette át a szót Celestina.
-Igaza van Celestina-nak. Titeket még csak veszekedni láttunk.-nézett rám kárörvendően Claire.-Bár te, majd' mindenkivel csak azt csinálod.
-Tehetek én arról, hogy ilyen elviselhetetlenek vagytok?-és a "vagytok" nem csak C társaságra vonatkozott, hanem Ian-re is.
-Nem akarok megint verekedni, mert árt a szépségemnek, de....-kezdte Claire.
-A minek?-nevettem egy nagyot.
-Látom te tényleg nem tudod, hogy kikkel állsz szemben Georgina!-nézett rám Christina.
-Dehogy nem! Egy csapat nyavalygós,műhajú,mű szempillájú, magukat nagyra tartó, agyilag is szőke, elkényeztetett lánnyal. Akik nem képesek felfogni, hogy ez az iskola nem egy kifutó és nem kéne agyonmázolniuk magukat.-hadartam gyorsan.
A becsöngetés megváltásként érkezett.
-Már tegnap is figyelmeztettelek, de nehogy azt hidd, hogy a drágalátos barátaid miatt meghátrálunk! Van élet az iskolán kívül is.-mélyesztette a szemét az enyémbe Claire.-Örülhetsz, hogy becsöngettek!
Én tényleg örültem neki. Ez a szünet nem igazán úgy alakult, ahogy elterveztem. Utolsó óra után egyedül indultam hazafelé, nem akartam Ian-ék társaságában lenni és szerintem ő sem akart velem egy levegőt szívni. Nagyon megbántottam. Útközben Jenniékhez volt időm gondolkodni. Mindenkinek vannak rossz szokásai, és rájöttem, hogy az enyém mi. Egyszerűn képtelen vagyok befogni a számat. Ami szívemen, az a számon. Ez viszont nem mindig jó, sőt úgy néz ki, hogy mostanában eléggé negatív az én esetemben. Jennifer-ék háza előtt megálltam néhány pillanatra és vettem egy nagy levegőt. Most döntés elé állítom, vagy Ian, vagy én. Döntenie kell! Én biztos, hogy nem fogok még egy reggel vele menni a suliba. Becsengettem és Jennifer néhány másodperccel később ajtót nyitott.
-Georginaaa!! De jó hogy látlak.-ölelt meg a legjobb barátnőm.
-Szia Jenni, hogy vagy?-tettem fel a földkerekség legmegszokottabb kérdését.
-Viszonylag jól. Csak egy kicsit köhögök meg folyik az orrom, de a lázam már elmúlt.
-Örülök neki.-mosolyogtam rá.
-Na de gyere is beljebb, ne várakoztassuk meg Ian-t, egyedül van a szobámba és szerintem már rosszul van a rengeteg Taylor Lautner-es poszteremtől.
-Hogy micsoda?-torpantam meg egy pillanatra.
-Hát ma kihasználtam, hogy itthon voltam, így kiposztereztem a szobámat.-mosolygott rám, közben beljebb tessékelt az ajtón.
-Nem nem nem... nem a poszterek. Ian itt van? Nálad? Mit csinál itt?-kérdeztem elkerekedett szemekkel.
-Jaaa, csak tudod azzal a netes játékkal játszunk, amiről már a múltkor is beszéltünk.
-Öhm.. igazán nem akarok zavarni. Majd visszajövök később.
-Dehogy zavarsz!
-Khm..
-Georgina, gyere már! Valami baj van?-nézett vissza rám Jenni a folyosó végéről.
-Jenni, valamit el kéne mondanom, mielőtt bemegyünk a szobádba.
-Mit csináltatok már megint?-esett le egyből Jennifer-nek a dolog.
-Hát..-kezdtem bele.
-Na gyere üljünk le a konyhába és meséld el, hogy mi történt.
Azzal egy bögre tea mellett elmeséltem az egész napi történéseket Jenni-nek, aki meghökkenve hallgatta az eseményeket.
-Szóval most így állunk.-fejeztem be a mondandómat.
-Huhh.. Nem lehetett semmi.
-Mit gondolsz? Valaha még kibékülünk? Vagy örökké utálni foglyuk egymást?-néztem rá kissé elkeseredve.-Mert még ennyire sosem bántottam meg senkit, mint ma Ian-t.
-Georgina, erre tényleg nem tudok mit mondani. Nem volt túl szép, amit mondtál neki. Szerintem Ian nem egy haragtartó típus, szóval 4 éven keresztül tuti nem fog rád haragudni, azonban egy darabig nem hiszem, hogy együtt megyünk reggelente.
-Pont ez lett volna a következő kérdésem. Melyikünket választod?-tettem fel a kérdésemet körítések nélkül.
-Mi vaaan?-nézett rám Jennifer értetlenül.
-Ian-nel vagy velem akarod tölteni az időt?- vezettem rá a lényegre a barátnőmet.
-Ezt most nem gondolhatod komolyan. Biztos, hogy nem fogok kettőtök között választani. Te vagy a legjobb barátnőm Gina, de azt még érted sem tehetem meg, hogy megszakítom a kapcsolatot Ian-nel.
-Hát de....
-Nem! Nem!
Szomorúan pislogtam Jennifer-re.
-Jó, segítek.-adta be a derekát Jenni.
-Tényleg?-csillant fel a szemem.
-Ühüm. Most szépen bemegyünk a szobába és megoldjuk a dolgokat.
-Én biztos nem megyek be oda. Már így is majd' elsüllyedtem szégyenembe az utolsó órákon, amikor véletlenül találkozott a pillantásunk.
-Georgina bízz bennem!-ölelt meg Jennifer.
A következő pillanatban megragadta a karomat és a szobája felé ráncigált. A másik kezével kinyitotta a szobaajtót és bementünk. Legszívesebben elfutottam volna, de már nem volt rá lehetőségem, mert Ian az ajtónyitásra megfordult a számítógép előtt. Láttam, hogy az arcvonásai megváltoznak, amikor észrevette, hogy Jenni nem egyedül jött.
-Ian, Georgina elmondta, hogy mi történt ma.-sétált kettőnk közé Jenni.
-Igen? És?-állt fel a számítógép elől Ian.
-Szeretném, ha kibékülnétek.
-Haha.-nevetett gúnyosan Ian.-Magad felé fordítottad a legjobb barátnődet mi?-nézett rám.
-Nem én akartam ezt az egészet!-léptem közelebb hozzá.-Jenni találta ki, hogy "beszéljük meg a dolgokat".
-Igen?-vett vissza egy kicsit a hangneméből.-Mit szeretnél megbeszélni?-támaszkodott neki a falnak karba tett kézzel.
-Öhm... -kezdtem bele a mondandómba, közben éreztem, hogy a fejem lángol.
-Igen?-kérdezte. Közben láttam a szemében a gúnyt és azt, hogy a szája sarkát is mosolyra húzza.
-Nem megy.-néztem Jenni-re.-Nézz rá, nem látod, hogy milyen jól szórakozik ezen az egészen?
-Na de Georgina!-nézett rám hitetlenül a legjobb barátnőm.-Most Ian meghallgatott volna téged, te pedig már hallucinálsz is.
-Ez az Szöszi, meghallgattalak volna.-gúnyolódott tovább Ian.
-Tudjátok mit? Teljesen mindegy, nem kellett volna idejönnöm. Most megyek. Jenni majd írj egy üzenetet a hétvégén, hogy melyikünkkel szeretnél suliba menni.-indultam el az ajtó irányába.-Jó szórakozást!
-Ne csináld már! Beszéljétek meg.-fordult utánam Jenni.
-Biztos, hogy nem maradok itt tovább.-ráztam meg a fejemet.
-Hagyd, had menjen.-nézett rám Ian.
Azzal otthagytam őket. Nincs szükségem arra, hogy szétalázzanak. Ha tényleg normális lett volna Ian, akkor bocsánatot kértem volna és lehet, hogy ki is békülünk. Este sokáig vártam, hogy Jenni jelentkezzen, szerettem volna beszélni vele. De nem jött. 23:00 után úgy döntöttem, hogy nem várok tovább. Inkább megnéztem még két rész a kedvenc sorozatomból és utána feküdtem le aludni. Igazából nem így képzeltem az első hetemet a gimiben. Remélem a jövőhét jobb lesz!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése