14.rész. Csak egy puszi

Már szerda van! Mindjárt itt a pénteki buli, már nagyon várom. Jennifer-rel érkeztem a suliba a megszokott kerékvágás szerint. Természetesen Ian is velünk tartott.
-Szia.-nyomott egy puszit a homlokomra Jake, aki a termünk előtt állt.
-Szia.-üdvözöltem, majd megböktem Jennit, aki elfelejtett köszönni.
Láttam a legjobb barátnőmön, hogy meglepte a dolog.
-Ez meg mi volt?-pislogott rám nagyokat,miután Jake tovább ment.
-Hogyhogy mi?
-Ez az egész Jake dolog. Nem tudtam, hogy már ennyire jóba vagytok.-húzogatta a szemöldökét Jenni.
-Jake a legjobb haverom egy puszi még nem a világ vége.
-Aha a barátod.-gondolkodott hangosan.
Időközben teljesen elfelejtettem, hogy Ian is velünk jött. Megfordultam, hogy elinduljunk a büfébe reggelit venni, azonban körülbelül fél lépésre állhatott tőlem, így majdnem neki mentem. Barna haja kuszán a sötétkék szemébe hullott. Féltékenység? Harag? Nem tudtam eldönteni, hogy mit látok abban a szempárban. Az biztos, hogy őt is meglepte ez az egész puszilkodós dolog. Tulajdonképpen nem érdekelt a véleménye, így kikerültem és elindultam a büfébe. Egyedül. A folyosó végén vettem észre, hogy Jennifert valahol elhagytam. Gyors léptekkel visszamentem a terembe. Még időben álltam meg, hogy halljam Ian és Jenni beszélgetésének a végét.
-Hányszor mondjam még Ian, én nem tudok semmiről. Engem is ugyan annyira meglepett ez az egész.-suttogott Jennifer.
-Jó, oké. Hiszek neked.
-De megyek, mert szerintem lassan feltűnik neki a dolog, hogy nem mentem vele. És Ian!?
-Hee..?-kérdezte "kulturáltan".
-Megpróbálom kitudakolni, hogy mi az igazság.
Miféle igazság? De nem volt sok időm gondolkodni, úgy kellett tennem, mintha semmit nem hallottam volna. Gyorsan elfutottam a folyosó egy részéig, majd visszafordultam a terem felé. Szépen lassan elkezdtem sétálni.
-Na már itt is vagyok. Csak elfelejtettem a pénztárcámat.-füllentette a barátnőm.
-Nem baj.-válaszoltam.
-Te nem vettél semmit?-nézett rám furán.
-Öhm.. Izé.. -hebegtem össze-vissza.-El kellett szaladnom a wc-re, így én sem jutottam el a büféig.
-Ja, oké. Akkor siessünk, mert percek kérdése és becsöngetnek.
Két kakaós csigával pontosan a becsöngetés pillanatában zuhantunk be az ajtón. Szerencsénkre Paul Watson tanár úr jóval utánunk érkezett, így még egy pár falatot tudtunk enni a frissen sült péksütiből.
-Kijavítottam a múltkori röpdolgozatokat.-csapta le a papírköteget az asztalra Paul.-Mit ne mondjak. Az eredményeken annyira nem voltam meglepődve.
A teremben halk fészkelődés hallatszott. Pár másodperc alatt duruzsolássá alakult. Úgy tűnt hirtelen mindenkinek sürgős megbeszélnivalója akadt a dolgozattal kapcsolatban.
-Szeretnétek írni egy újabbat? Vagy elég ha kiosztom ezeket?!-emelte fel a hangját a tanár úr.
-Cssss..
-Neeem.
-Dehogy!
Hallatszottak minden felől a válaszok. Hirtelen mindenki elhallgatott.
-Georgina kiosztanád?-nézett rám Paul.
-Természetesen.-álltam fel a helyemről.
Gyorsan szétosztottam a dolgozatokat, persze nem felejtettem el megnézni azt sem, hogy kinek hányas lett. Ian 1-esre írta, Jenni pedig 2/3-ra. Amikor végeztem úgy tűnt, hogy az én dolgozatom sikerült a legjobban, 4/5 lett. Az jól látszik a jegyeimen, hogy a töri az egyik kedvenc tantárgyam. Ezt megtudom tanulni, nem úgy mint a matekot vagy a kémiát. Az óra további része monoton diktálással telt. Kicsengetésre azt hittem, hogy leszakad a kezem. Angolon témazárót írtunk, szerintem meg lesz a 3-as. Aztán jött az osztályfőnöki.
-Szervusztok. Szeretném ha eltenné mindenki azt, amivel éppen foglakozik.-lépett be a terembe Katherine Mayfair.
Na igen. Körbenéztem és szinte mindenki el volt foglalva valamivel. A fiúk a mobilon néztek valami brutális zenés videoklipet , amit természetesen max hangerőn hallgattak. A C bagázs(Christina,Claire,Camelia,Celestina) mini szépség szalont nyitottak a termünkben. Claire egy kinyithatós rózsaszín tükörben nézte magát, és egy a műkörmével megegyező árnyalatú szájfényt kent felfelé a szájára. Celestina fésülködött, Christina pedig Camelia körmére festett különböző motívumokat, közben fenn hangon vihorásztak. Ahogy végignéztem rajtuk egyből felfordult a gyomrom. Ki nem állhatom őket. Sofia, az osztály szinte legcsendesebb tanulója Erica-val együtt, teszteket töltögettek egy tinimagazinban. Ashley és Isabel fél-fél fülhallgatóval zenét hallgatott, közben halkan dudorászták a dallamot. Jennifer egy rágót(?) tekert körbe az ujján és azt próbálta leszedni. Úgy látszott, hogy csak Lucy és én vettem észre, hogy belépett egy tanár a terembe.
-Gyerekek! Fontos dolgokat szeretnék mondani. Ha hamar végzünk nekem még van papír munkám, így elfoglalhatjátok magatokat.-vetette be az aduászt az ofő.
Fél perc sem kellet, és eltűntek a telefonok,fülhallgatók,újságok,könyvek. Sőt még Jenni ujjáról is eltűnt a rágó. Csak azt nem tudom, hogy hova. A következő percben előkerültek a tolltartók és megindult a jegyzetelő füzetek papírjainak sercegése.
-Köszönöm.-bólintott elismerően Katherine.-Szóval...-kezdett bele a mondandójába.
Az óra feléig leírtunk minden fontos dátumot. Most pénteken (október 29-én) kell utoljára suliba jönni, majd legközelebb november 8-án (hétfőn) látjuk az iskolát. Elmondta tanárnő, hogy még mindig kaphatók jegyek a halloween discora. Természetesen mi már múlthéten beszereztük a belépőket, így ez minket nem érintett. Ezek után kicsengetésig mindenki elfoglalhatta magát, amíg az ofő írogatott valamit a naplóba. A föci és az infó eseménytelenül telt. Az előbbin egész órán diktált a tanár úr, az utóbbin pedig szabad foglalkozás volt. Ebédszünetben Jenni-vel és Ian-nel mentünk le az udvarra.
-Nem látjátok valahol Jake-et?-forogtam körbe.
-Kit érdekel Jake?-vonta meg a vállát Ian.
-Nem tudom merre lehet, reggel óta nem láttam.-nézett körbe Jennifer.
-Na mindegy.-huppantam le a padra.
-Akkor pénteken mindannyian Lucy-éknél fogunk átöltözni?-kérdezte a barátnőm.
-Persze. Majd segítünk neki, a wc papír felcsavarásában.
-Akkor végül bevált az ötletem?-szürcsölt bele az almalevébe Ian.
-Igen, köszi.-bólogattam.
-Rajtatok mi lesz?-kíváncsiskodott.
-Én nem árulom el, meglepi lesz.-ugrándozott Jenni.
-Én halott menyasszony leszek.-válaszoltam.
-Biztos csinosak lesztek.-nézett ránk Ian, de rajtam valahogy jobban elidőzött a tekintete.-Még halottnak is szép leszel Gina.
Na erre mit mondhatnék? Legszívesebben elsüllyedtem volna. Éreztem ahogy a fülemben dobol a vér és biztos voltam benne, hogy rák vörös a fejem. Mostanában Ian mindig kedves velem. Túlságosan is. Próbáltam másfelé terelni a beszélgetést és minden simán ment egészen addig, míg Jake meg nem jelent a társaságunkban.
-Sziasztok.-köszönt mindenkinek.-Van ott egy üres pad, át ülünk oda?-címezte nekem a kérdését.
-Jujj de titokzatos.-gúnyolódott Ian.-Csak nem megkéred a kezét?
-Nagyon vicces vagy. Georginával CSAK barátok vagyunk.
-Ha nem erről van szó, akkor miért nem lehet itt megbeszélni?-húzta tovább az idegeit Ian.
-Nincs szükségem, hogy egy ilyen antiszociális ember is hallja amit mondani akarok.-vágott vissza Jake.
-Húúúú, most nagyon beoltottál.-nevetett fel erőltetetten Ian.-Szerintem nem jó emberrel akarsz kikezdeni. Ellenem te egy senki vagy.
-Na ide figyelj. Ezt könnyen kideríthetjük, hogy ki is a nagyobb senki.
-Te most komolyan verekedni akarsz?-kacagott fel Ian.-Azt ugye tudod, hogy már most készítheted a papír zsebkendődet, mert nagyon sírni fogsz.
-Majd meglátjuk.
Tulajdonképpen Jennifer és én csak a fejünket forgattuk és azon imádkoztunk, hogy ne ugorjanak egymásnak. Már Ian épp felállt a padról és megindult Jake felé, amikor megszólalt a mindent megváltó csengő.
-Nagyon nagy szerencséd van kisapám.-indult el a bejárat felé Ian.
Azért csak nem bírta ki, hogy legalább bele ne kössön. Így akkorát lökött Jake-en, hogy ő majdnem felesett.
-Minden oké?-kérdeztem.
-Persze.-nézett mélyen a szemebe Jake.
-Igazán elmesélhetnéd, hogy miért is utáljátok ennyire egymást.
-Talán, majd egyszer.-azzal kikerül és ő is bement a suliba.
-Ezt igazán nem értem.-fordultam a barátnőmhöz, aki még mindig rezzenéstelenül ült a padon.-Valaki elmagyarázhatná, hogy mi folyik itt.
-Mit nem értesz ezen? Csak nézz rájuk, számomra minden olyan világos mint a nap.-állt fel Jenni, majd ő is elindult az ajtó felé és otthagyott. Egyedül.
Úgy éreztem, hogy ennek az egész dolognak én vagyok a magja. Azonban még sem értetettem, hogy mi történik körülöttem. Látszólag ezzel egyedül voltam. Mindenki másnak világos ez az egész helyzet, csak nekem nem. Időközben teljesen kiment a fejemből, hogy ebédszünet után tesi óra lesz, így sietősre vettem a dolgot és körülbelül másfél percem volt átöltözni. Bár ne tettem volna. Egész órán erősítettünk. Órák után a szekrényeknél megvártam Jake-et, akit kifaggattam arról, hogy mit is akart nekem mondani a szünetben. Azt mondta, hogy már nem lényeges. Remek. Az egészet Ian-nek köszönhetem. Viszont nem volt kedvem veszekedni vele, mert úgy éreztem, hogy előbb muszáj kiderítenem, miért is utálják egymást Jake-kel. Otthon  gyorsan befejeztem a tanulást, mert minél hamarabb beszélni akartam a fiúkkal. Azonban egyikőjüket sem találtam se facebookon, sem skype-on, végül hosszas várakozás után a sorozatnézés mellett döntöttem. Majd holnap kiderítem az igazságot.