13.rész. Békülés és vásárlás

Reggel viszonylag korán sikerült felkelnem, azonban így is majdnem elkéstem. Fel-alá rohangáltam a házban, mert nem találtam az őszi csizmámat.
-Lehet, hogy anyádnál hagytad, nem gondolod?-próbált megnyugtatni apa.
-Nem hiszem. Úgy emlékszem, hogy már volt rajtam.
-Akkor most a feketét keresed?-értetlenkedett apa.
-Neeem, még mindig a barnát. Fekete őszi csizmám nincs is.
-Tegnap nem fekete volt rajtad?
-De, igen.-fújtattam egy nagyot.-Viszont az magas szárú tornacipő és nem őszi csizma.
-Ezt most már igazán nem értem.-rázta meg zavartan a fejét.-A kettő nem ugyan az?
-Tudod mit apa? Inkább keresem egyedül, attól tartok veled nem sokra megyek.
Hosszas kutatás után sem találtam meg, amit kerestem. Inkább felvettem a pulóveremhez színbe passzoló converse cipőmet és rohantam, mert már így is késésben voltam. Nagy meglepetésemre Jenni megint nem egyedül várt engem. Ian is ott állt mellette. Az utóbbi időben már egész jól megvoltunk egymás mellett, így egyáltalán nem zavart a dolog, hogy együtt megyünk suliba.
-Sziasztok.-köszöntem.
-Szia.
-Hello Szöszi.
-Tegnap egész este a boltok listáját nézegettem.-sétált mellettem Jennifer.-A közelben még van 3 üzlet és 1 kölcsönző, ahol ha minden igaz vannak jelmezek.
-Akkor délutánra meg lesz a programunk.
-Mit akartok venni?-csúsztatta a kezét a zsebébe Ian.
-Jelmezeket a pénteki bulira.-válaszoltam.
-Milyet?-érdeklődött.
-Nekem már tegnap sikerül megvenni, most Jenni-nek keresünk boszorkány jelmezt és Lucy-nek múmiásat.
-Múmia jelmezt?-kerekedett el a szeme.-Már nem azért Szöszi, de szerintem olyat nem fogtok kapni sehol. Egyszer az unokatesóm is múmia volt, de ők sem találtak. Miért nem csináljátok meg ti?
-Én nem tudok varrni.-rázta meg a fejét Jenni.
-És én sem.-helyeseltem.
-Komolyan néha nem értem, hogy ti lányok hová teszitek az eszeteket.-forgatta a szemét Ian.
-Héééj.-néztük rá egyszerre felháborodottan.
-Mondjak egy egyszerű ötletet?-állt meg előttünk Ian.
-Ühüm.-bólogatott Jennifer.
-Oké, de tényleg ne számítsatok semmi nagy dologra.-húzta tovább az időt Ian, mi pedig már alig győztük kivárni, hogy mi lehet ez a fenomenális ötlet.-Szóval tudjátok van egy helyiség a házban, ahol van egy fehér valami, amire rá ti lányok ráültök, mi pedig állva csináljuk...
-WC??!-kiáltott fel Jenni.
-Igen az, de nem ez a lényeg. Ugye már értitek, hogy mit akarok?-nézett ránk bizakodóan Ian.
-Fogalmam sincs, hogy hogyan kapcsolódik össze a pisilés vagy a wc a múmia jelmezzel.-tettem karba a kezemet.
-Jenni, te érted?-nézett rá reményteljesen Ian.
-Őszintén?-pislogott nagyokat.
-Hát, jó lenne.-vonta meg a vállát Ian.
-Nem.-kuncogott a barátnőm.
-Reménytelenek vagytok.-legyintett, miközben beléptünk az iskola épületébe.
-De most már igazán elmondhatnád, hogy mi az ami miatt az egész utat végig barkochbáztuk.-mosolyogtam rá.
-Mindjárt jövök elmegyek wc-re.-szólt oda Jenni.
-Wc papír.-nézett ránk Ian.
-Nem kell köszi, csak a hajamat akarom megnézni.-nézett rá Jennifer.
-Ti tényleg sötétek vagytok.-nevetett kínjában Ian.-A wc papírra gondoltam. Ha becsavarjátok vele Lucy-t, olyan lesz mint egy múmia.
-Aztaaa, tényleg. Hogy ez nekem miért nem jutott az eszembe?-néztem vidáman a barátnőmre.
-El sem tudom képzelni, hogy miért.-gúnyolódott Ian.
-Köszi, így már csak boszi jelmezt kell keresnünk.-fordultam felé.
-Igazán nincs mit. Azt sajnos nem tudom, hogyan lehetne egyszerűen megoldani.-vonta meg a vállát.
-Nem gond. Így is nagyon sokat segítettél.-mosolyogtam rá.
Már épp mentem volna Jenni után a mosdóba amikor, Ian megragadta a karomat és vissza rántott.
-Barátok?!-kérdezte huncut mosollyal.
-Barátok.-bólintottam.
Na igen, viszonylag hamar rábólintottam a békülésre. Kíváncsi vagyok, hogy mi fog belőle kisülni a későbbiekben.
-Szia Georgi.
-Hali Gina.
-Szevasz Georgina.
-Sziasztok.-köszöntem vissza az osztálytársaimnak, amikor beléptem a termünkbe. Komótosan a helyemre mentem, majd ledobtam a táskámat az asztal mellé.
-De jó, hogy megjöttél.-pattant fel a padomra Lucy.-Fogalmam sincs, hogy honnan lesz múmia jelmezem.
-Ian adott egy ötletet, majd azt használjuk.-nyugtattam meg.
-Ian? Ruha ötletet? Miről maradtam le?-pislogott nagyokat.
-Nem sok mindenről. Majd belecsavarunk wc papírba és kész is lesz a jelmezed.
-Húúú, de jó!-lelkendezett Lucy.
-Már csak Jennifer-nek kell egy boszorkány jelmez és meg is vagyunk.
-Bizony.
Azzal a beszélgetésünket félbe szakította a csengő. Első órán hiányzott Bridgit tanárnő, így elmaradt a fizika. Mindenki vidáman rohant ki az udvarra. Nagy meglepetésemre az A-soknak is lyukas órájuk volt.
-Szia.-ültem le Jake mellé a padra.-Milyen órátok lenne?
-Hello.Töri, de ma csak később jön valami miatt Paul Watson, így elmaradt. Nektek?-nézett rám, majd Jennire.
-Fizika.-válaszoltuk egyszerre.
A következő pillanatban megjelent mellettünk Ian.
-Te meg mit keresel itt?-torzult el az arca, amikor megpillantotta Jake-et.
-Na már csak te hiányoztál.-forgatta a szemét Jake.
Úgy érzem vannak dolgok, amiket nem tudok a kettőjük múltjáról.
-Georginával beszélgetek, ha nem vetted volna észre.-szólt rá Jake, majd rám nézett.
-Én is hozzá jöttem.-fordította felém a fejét Ian.
Ebben a pillanatban éreztem, hogy ég az arcom. Ehhez igazán nem tudtam mit szólni, két fiú miattam fog összeveszni. Szép mondhatom.
-Nyugi srácok. Nincs gond. Mind a kettőtökkel beszélek. Pillanat Jake.-néztem rá.-Mondjad Ian?-fordultam felé.
-Már elfelejtettem.-nézett gúnyosan Jake-re, mint aki direkt szakította meg a beszélgetésünket.
-Remek, ha eszedbe jut, akkor szólj.-mosolyogtam rá.-Most pedig folytathatod Jake.
-Hol is tartottunk?-vakarta meg a fejét.
Ian, mint aki jól végezte a dolgát leült Jenni mellé egy másik padra és óra végéig a netes őrületükről beszélgettek. Tesin Adam Hathaway elemében volt. Futottunk 15 kört a megszokott formában(az egész udvart körbe, majd ki a kapunk és megkerülni az iskolát). Óra végére azt hittem, hogy kiszakad a tüdőm. Kémián azt hittem, hogy kipihenhetem a testnevelés óra fáradalmait, de nem jött össze. Én feleltem. Végül 3/4 lett, tökre örültem neki. A rajz és a dupla matek pedig gyorsan elszaladt. Suli után a többieket vártam a szekrényemnél, hogy indulhassunk a jelmezboltba.
-Már itt is vagyok, mehetünk?-ugrándozott mellettem Jenni.
-Lucy is jön velünk, nem?-kérdeztem.
-Aha, de ő a suli előtt beszélget Ryan-nel és Billy-vel.
-Akkor őt útközben felszedjük.
-Oké.-helyeselt Jenni.
Körülbelül fél óra múlva megérkeztünk az első boltba, ahol nem töltöttünk túl sok időt. Következőnek a kölcsönző esett útba, de sajnos ott sem találtunk Jenni számára megfelel jelmezt. Már az utolsó előtti üzletben voltunk és Jennifer, legalább a huszadik boszorkány jelmezt rángatta magára, míg végül talált a kirakatban egy számára tetsző darabot. Elintéztük Lucy-vel, hogy leszedjék nekünk, majd megvártuk míg Jenni felpróbálja. Megvettük! Végre mind a hármónknak sikerült megtalálni amit akartunk.
-Úúú, ma este már ki is próbálom az ehhez színben passzoló sminket, amit kinéztem.-örvendezett mellettem Jenni hazafelé.
-Nagyon jól állt rajtad.-mosolyogtam a barátnőmre.
-Köszönöm, neked is nagyon jó lesz a halott menyasszony ruha.-tapsikolt Jenni.
-Akkor pénteken a buli előtt átmegyünk hozzád és rád csavarjuk a wc papírt.-néztem Lucy-re.
-Az remek, addigra beszerzek valami jó sok rétegűt, hogy ne szakadjon szét olyan hamar.-nevetett.
Mire haza értem már mindenki otthon volt.
-Szia Gina. Anya keresett telefonon.-nézett rám gondterhelten Dave.
-Mit akart?-tettem fel a kérdésemet köszönés nélkül, de már előre tudtam a választ.
-Azt mondta, hogy nem hívtad vissza őt a szünettel kapcsolatban. Nem is tudtam, hogy nála leszel.-nézett rám.
-Na erről eddig én sem tudtam.-rogyottam le a székre a konyhában.
-Mi a baj?
-Semmi, csak már megmondtam anyának, hogy nem megyek el hozzá. Nem értem, hogy miért nem hagy békén. Nem akarok azzal a FÉRFIVEL lenni egész szünetben. Ő számomra csak egy IDEGEN.
-Nyugi Georgi.-simogatta meg a vállamat a bátyám.-Majd kitalálunk valamit.
-Biztos?
-Tuti.-bólintott Dave.-De figyi, addig nincs gond, amíg nem vett neked repülő jegyet.
-Igazad van.-dobódtam fel.-Na de megyek, mert még semmit nem tanultam holnapra.
-Oké.-állt fel mellőlem.-Georgina!-szólt utánam.
-Hm??-fordultam vissza a lépcsőfordulóban.
-Együtt mindent megoldunk!
-Tudom.-bólintottam, majd felmentem a szobámba.
Nem esett jól tanulni, így csak gyorsan elolvastam a leckéket, majd bekapcsoltam a gépemet. Amint betöltődött a skype Jake videóhívást indított velem. Mondhatni álomba beszéltem magam. Körülbelül hajnal kettőig beszélgettünk. Hulla fáradtan dőltem el az ágyban.

12. rész. Tervezgetés

A következő hetek villámgyorsan elszaladtak. Röviden a történtek: Ian-nel csak néha veszekedtünk, hetente egy-két alkalom, ez már nálunk haladás. Jenni-vel nem sok változott, még jobb barátok lettünk. Végül Jake. Most már értem a mondást, hogy "Jobb egy fiúbarát, mint 100 kétszínű barátnő". Mindent megosztunk egymással, igazi "öri-barik" lettünk vagy mik. Az ilyen fogalmakkal sosem voltam tisztában. Legutoljára hagytam a sulit. Egész jó kis csapat lett belőlünk az osztállyal. Most mindenki ugyan olyan örömmel várja a pénteken megrendezésre kerülő Halloween disco-t. Már mi is, Jenni-vel és Lucy-vel majd' 2 hete a ruha ötleteken törjük a fejünket. Megbeszéltük, hogy hét elején ellátogatunk egy ruha szalonba, ahol különböző jelmezek is kaphatók. Pontos tervünk nincs a ruhával kapcsolatban, csak annyi, hogy legyen fekete vagy piros. Meg talán annyi, hogy Lucy szeretne valami múmia szerűség lenni. Hát, kíváncsi leszek, hogy ezt hogyan valósítjuk meg. Az biztos, hogy nem lesz egyszerű feladat. Nem csak a party miatt várjuk a pénteket, ez lesz a szünet előtti utolsó tanítási nap. Az őszi szünetre nincs különösebb tervem, bár anyu felhívott a múlt héten, hogy szeretné ha meglátogatnám egy pár napra. Nem adtam neki semmi kézzelfogható választ, csak annyit, hogy még meggondolom. Anyával szívesen találkoznák, mert már nagyon régen láttam, viszont az új pasijával semmi kedvem sincs jó pofizni. Tudom, hogy idővel meg kell majd ismernem. De hangsúlyozom, hogy IDŐVEL. Nem szeretném elsietni a dolgot, ha értitek mire gondolok. Alapból nem szimpi nekem az a férfi. Nem értem, hogy miért kell belemásznia az életünkbe. De hagyjuk is, nem akarom elrontani a hétfő reggelemet. Jenni már szerintem így is vár a kapu előtt, úgyhogy gyorsan magamra kapok valami kabátot.
-Jujj képzeld annyi ötletem van. Egész hétvégén a smink és a haj ötleteket nézegettem. Találtam valamit, ami tuti jól állna neked. Óóó annyi képet nyomtattam ki, ja és ha akarod facebook-on is elküldök neked egy linket, meg....-hadarta Jenni. Komolyan nem tudom, hogy hogyan csinálja. Hétfő reggel 7 óra múlt és már most pörög.
-Neked is szia.-ásítottam egy nagyot.
-Uppsz.. bocsi. Szia.-ugrott a nyakamba.-Álmos vagy? Jake-kel beszélgettél az este, vagy mi?
-Hulla fáradt vagyok. Nem beszéltem vele. Nekem elég, hogy hétfő van.
-Jó, akkor megvárom, amíg egy kicsit összeszeded magadat és mesélek.-mosolygott rám.
-Mesélheted most is. Figyelek.-simítottam meg a vállát.
-Oké, szóval....-és újabb hadarásba kezdett. Egészen az iskoláig hallgattam mindenféle "kúl" és "ultra jó" smink ötleteket. Örülök, hogy Jenni ilyen lelkes.Bár hamar elromlott a hangulata, amikor matekon kiszólították felelni. Bridgit Tonkin legalább 20-25 percig kínozta őt. Végül egy 3/4-el leülhetett. Én nagyon örülnék egy ilyen jegynek matekból, de Jenni annyira nem volt odáig érte. Még szünetben is ez volt a téma.
-Óó mért engem feleltetett? Pont most, amikor ez a témakör nem is megy nekem.-siránkozott Jenni.
-Örülj neki, hogy 3/4 lett.-veregettem válba.
-De már nincs sok hét hátra és félév zárás. Ezzel a jeggyel pont 3,5-re állok. Most mit csináljak?
-Jenni, még csak október vége van.-nevettem rá.-Még alig vagyunk itt másfél hónapja. Nyugi még nagyon messze van a félév zárás. Addigra még 5-ös is lehetsz matekból.
-Áhh, az úgy se jönne össze.-legyintett.-Nem megy annyira a matek. Csak annyi a célom, hogy mindenből legyen meg a 4-es. A későbbiekben még szükségem lesz a matekra.
-Ha neked nem megy, akkor én mit szóljak? Ki sem merem számolni az átlagomat.
-Add csak ide az ellenőrződ!-ugrott fel Jenni. Meg sem várta a válaszomat, már ki is kapta a táskámból és elkezdett számolgatni. Pár perc néma csend után mellém pattant.-Georgina, 2.87 az átlagod, az már hármas. Sőt, félévre segítek összehozni a négyest is ha szeretnéd.
-Ez tök szuper! Még sosem voltam 4-es matekból.-csilant fel a szemem az ajánlata hallatán.
-Majd néha átmegyek és elmagyarázom a dolgokat.
-Oké.
Ezzel le is zártuk a jegy témát és a szünet további részében Jenni szóba sem hozta a matek felelését. Viszont biztos, hogy nem tette túl magát a dolgon. Hiszen ebédszünetben, amikor Jake csatlakozott hozzánk az udvaron, kénytelen volt végig hallgatni Jenni sztoriját. Szegény a végén már tényleg nem értette, hogy mi is tulajdonképpen a baj. De úgy látszott ezzel Jenni lelke is teljesen megnyugodott, mert a szünet további részében a közbeszólása nélkül beszélgethettünk Jake-kel. Utolsó órán hatalmas hangzavarral fogadtuk Paul Watson tanár urat, aki ezt egy szép kis röpdolgozattal jutalmazta meg. Szerintem egész jól sikerült, mindenhova írtam valamit. A többség azonban nem tanult mára (sem), így szinte alig volt valaki, aki írt a lapra.
-Látom szép kis jegyek születnek.-lapozgatta a papírokat Paul.-Legközelebb meggondoljátok, hogy hogyan fogtok várni.
-Tanár úr!!-kiabált valaki hátulról, talán Matthew lehetett.-Nem lehetne ezeket a dolgozatokat véletlenül elhagyni? Ígérjük, hogy többször nem fordul elő. Mindig nagyon csendbe leszünk.
-Nos, kedves Matthew gondoltam, hogy nem mindenkinek javítom ki a dolgozatát, de ezzel a közbeszólással te biztos lehetsz bene, hogy a tiédre feltétlenül ügyelni fogok, hogy nehogy elhagyjam.
-Ne tessék már ilyen gonosznak lenni.-kérlelte Matthew.
-Ne feszítsd tovább a húrt, fiam!-emelte fel a hangját Paul.-A témát ezennel lezártam.
A maradék 20 percben mindenkinek el kellett olvasnia a következő leckét, és háziban ki kell jegyzetelni. Utolsó óra után bevártuk Lucyt és együtt indultunk el a közeli jelmez szalonba.
-Úú remélem lesz olyan boszi jelmez, amit kinéztem a neten.-lelkesedett újból Jenni.
-Én valami múmia jelmezt akarok.-tanakodott Lucy.-Neked mi az elképzelésed Georgi?-nézett rám kérdőn.
-Tulajdonképpen nincs semmi konkrét ötletem.-húzgáltam zavartan a kabátom ujját.-Majd megnézem a kínálatot.
-Szerintem rajtad biztos, hogy jól állna valamilyan vámpír jelmez, nem gondolod?-lépett mellem Jenni.
-Nem tudom, majd felpróbálom.-válaszoltam.
Időközben megérkeztünk egy jelmezekkel teli kisboltba.
-Sziasztok, segíthetek valamiben?-állt rendelkezésünkre egy fiatal eladó.
-Halloween partyra szeretnénk jelmezeket.-lépett közelebb a ruhákhoz Lucy.
-Gyertek, megmutatom, hogy merre van a halloween kollekció!-vezetett bennünket az üzlet hátsó felébe az eladó.-Nézzetek csak körbe. Ha valami megtetszik, arra van a próbafülke.-mutatott maga mögé.
-Köszönjük.-mosolyogtam rá az eladóra.
Pár perc alatt én is annyira belelkesedtem, hogy végül 7 ruhát vittem felpróbálni. Igazából mindegyik annyira tetszett, hogy egyedül nem is tudtam dönteni.
-Lányok, segítenetek kell, legszívesebben mindet hazavinném.-néztem gondterhelten a többiekre.
-Nyugi, megoldjuk!-bíztatott Jennifer.-Most pedig szépen sorban vedd fel mindet. Majd mi pontozzuk.-kacsintott rám.-Gyere Lucy, üljünk ide és csináljunk úgy mintha valami divat műsorban lennénk.
-Ez tök szupi, jövök!-huppant le egy fotelba Lucy.
Amint elfoglalták a helyüket, én megjelentem az első jelmezben. Nekik is tetszett, azonban mivel boszi jelmez volt inkább félre tettem. Úgy gondoltam, hogy Jenni legyen ilyen jelmezben, hiszen már hetek óta boszorkány akar lenni. Ezzel a döntéssel még további két ruhát lőttem ki. Így maradt négy ruha. A barátnőim türelmesen végig nézték, amint magamra próbálok két kalóz, egy halott menyasszony és egy vámpír jelmezt. Végül hosszas töprengés után a halott menyasszony ruhát választottam. Körülbelül másfél órával később hagytuk el a boltot, több-kevesebb sikerrel. Ahhoz képest, hogy én indultam el ötletek nélkül, csak nekem sikerült vásárolni. A többiek kissé lelombozódva jöttek mellettem.
-Ne szomorkodjatok! Biztos nektek is megtaláljuk a megfelelő ruhát. Ha kell minden nap más boutique-ot nézek végig veletek. Ti is segítettetek nekem, én sem hagylak ruha nélkül benneteket.-jelentettem ki, hol Jennire, hol Lucyre nézve.
-Oké. Akkor holnapra megnézem még a közeli jelmez boltok listáját.-csapta össze a tenyerét Jennifer.
-Én pedig keresek olyan kölcsönzőket, ahol lehetnek jelmezek.-helyeselt Lucy is.
Hazáig még egyeztettük a holnapi tervünket, majd elköszöntünk egymástól. Otthon fel kellett próbálnom a ruhát apa és Dave kérésére. Úgy tűnt, hogy tetszik nekik. Már amennyire a férfik kimutatják a egy ruha iránti véleményüket. Megbeszéltem apával a holnapi tervünket, majd vacsora után felvonultam a szobámba és tanultam egy kicsit. Fürdés után még skypoltam Jake-kel és Jennifer-rel. A barátnőm megígérte, hogy holnapra hoz valami tini magazint, amiben ujjabb haj ötleteket nézett ki. Kíváncsi vagyok, Jenni-nek mindig nagyon jó ötletei vannak. Most, hogy megvan a ruhám a pénteki halloween discora, én is nagyon várom már! Biztos, hogy jól fogunk szórakozni.

11. rész. Új barát

Ma későn keltem. Szombat van, így nem esett jól kimászni az ágyból. A laptopomat az ölembe raktam és felmentem facebookra. Tegnap délután jártam fent utoljára, de azóta kaptam 5 értesítést és 3 ismerősnek jelölést. Arcra ismertem ezeket a tagokat,(ha jól tudom az A-ba járnak) úgyhogy visszaigazoltam őket. Már pont a kilépésen tartottam az egeret, amikor felugrott egy ablak.
Jake Morgan: Hali
Én: Szia
Jake Morgan: Az A-ba járok...
Én: Igen, tudom.
Fogalmam sincs, hogy mit akarhat tőlem, ezért türelmesen vártam, hogy írjon.
Jake: Szóval, láttalak tegnap veszekedni Ian-nel. Régen osztálytársak voltunk és tudom, hogy nagy tapló tud lenni. Ne vedd nagyon szívedre a dolgot. Csak azért írtam, hogy ha beszélni akarsz nekem nyugodtan írhatsz ;)
Én: Köszi, úgy lesz.
Kissé meglepetten ültem a gépem előtt. Nem tudtam hová tenni a dolgot. Azért jól esett, hogy valaki mellettem állt, még ha ezt a valakit csak látásból ismertem. Hirtelen felindulásból elkezdtem beszélgetni Jake-kel.
Én: Öhm.. és mit láttál?
Jake: Eleget ahhoz, hogy tudjam, megbántott téged.
Én: Valóban megbántott... De én is mondtam neki csúnya dolgokat.
Jake: Például?
Én: Hát.. Amikor azt mondta, hogy ő próbált velem jóban lenni, akkor kiszaladt.... Khm... Hogy én lehet, hogy nem is akarok vele jóban lenni.
Jake: Gondolom nem alaptalanul mondtad neki.
Én: Tulajdonképpen nem.
Jake: Na látod, ez a lényeg. :)
Később már teljesen másról beszéltünk. Tökre összehaverkodtunk. Arra ocsúdtam fel, hogy apa jön be a szobámba.
-Mióta vagy ébren? Eddig azért nem mertem bejönni, mert féltem, hogy felkeltelek.-adott egy puszit apa.
-Igazából már olyan 8-tól.
-8-tól??-nézett rám furán.-Délután 3-óra van. Mit csinálsz még mindig pizsamában?
-Ennyire elszaladt az idő?
-Bizony Georgina. Öltözz fel gyorsan és nyomás ebédelni. Vagy inkább uzsonnázni?-mosolygott apa, majd kiment a szobámból.
Gyorsan elköszöntem Jake Morgan-től, és megígértem neki, hogy hétfőn beszélünk a suliban is. Egész rendes srácnak tűnik. Nem úgy, mint Ian. Átöltöztem otthoni, nyűtt ruhába, majd lementem megebédelni. Evés után megcsináltam a házikat, majd a napom hátralevő része azzal telt, hogy vártam Jenni jelentkezését. Biztos ma is Ian-nel játszogat és meg sem fordul a fejében, hogy felhívjon. Már épp tragikusan magamba fordultam és azon gondolkodtam, hogy talán Jennifer-rel még sem vagyunk olyan jó barátnők, amikor megcsörrent a telefonom.
-Szia Georgi!
-Szia.
-Figyelj, tudom, hogy tegnap nem pont azt a reakciót vártad. Megbeszéltem néhány dolgot Ian-nel, miután elmentél. Azt mondta, hogy változtatni fog, de azt ugye tudod, hogy nem egy oldalú a dolog. Neked is változnod kell!-hadarta Jenni.
-Tudom, velem nem lesz gond!
-Mi van veled?-halottam a megdöbbenést a hangján.
-Semmi, csak ma megismerkedtem Jake-el, aki régen az osztálytársa volt és beszélgettünk erről-arról.
-Húúú.
-Ühüm.
-Ja, amúgy azért hívtalak, hogy tudd, egy percig sem gondolkodtam azon, hogy veled megyek suliba.
-Ennek örülök, igazi barát vagy.-és teljesen megkönnyebbültem. Már teljesen biztos voltam benne, hogy LB-k vagyunk.
-Akkor hétfőn, a házatok előtt.-köszönt el Jenni.
-Hétfőn. Szia.
A hétvége további része iszonyatosan hamar elszaladt. Szombaton befejeztem a kedvenc sorozatomat, így vasárnap a neten lófráltam és kerestem valami számomra is megfelelő sorozatot, hogy az unalmas hétköznapokon megint legyen mit néznem.
Hétfőn reggel álmosan keltem, mentségemre szóljon, hogy a Girls című sorozat elnyerte a tetszésemet, és nem tudtam kikapcsolni a laptopomat. Jennifer a kapuban várt rám.
-Szia.-ölelt meg.-De jó hogy látlak.
-Szia. Milyen volt a hétvégéd?-kérdeztem a barátnőmet.
-Nem történt semmi különös, inkább a tiédre vagyok kíváncsi. Tegnap is beszéltetek Jake-kel? Mesélj, mindent tudni akarok!-hadarta Jenni.
El kellett mondnom még egyszer a szombati chatelésemet, majd meg kellett nyugtatnom Jennit, hogy minden rendben lesz ma, és nem fogok veszekedni Ian-nel. A tanítás viszonylag eseménytelen volt, számomra legalábbis. Ugyanis föcin ,bioszon és törin is feleltettek a tanárok. Úgy érzem beindult a suli, pedig ez még csak a második hét. Jajj! Ebédszünetben Jennivel kiültünk az udvarra és épp egy újságot nézegettünk, amikor megjelent mellettünk Jake.
-Georgina?-nézett rám.-De jó, hogy észrevettelek.
-Jake, szia!-mosolyogtam rá.
Jake leült mellénk a fűbe és szünet végéig ott is maradt. Jennifert nem kellett neki bemutatnom, hiszen régen ugyan abba suliba jártak. Délután hazafelé menet Jenni mutatott róla  néhány általános sulis képet. Meg is tárgyaltuk, hogy elég helyes srác lett belőle. Otthon a házik után lehuppantam a gép elé. Szinte be sem töltött a facebook, hirtelen felugrott egy ablak.
Jake: Szia :) Tanulsz még?
Én: Szia :D Már végeztem.
Jake: Séta?
Én: Benne vagyok :)
Jake: Ok. 15 perc múlva a házatok előtt.
Én: Oké.
És kijelentkezett. Gondoltam én is elkészülök és azért megkeresem apát, hogy szóljak neki, egyetlen lánya elmenne sétálni, ha nem gond. Viszont apát nem találtam otthon, így kénytelen voltam Dave-nek szólni.
-Elmegyek, nemsokára jövök oké?-néztem rá boci szemekkel.
-Hova hova? Hétfő délután van.-nézett végig rajtam gyanakodva.
-Csak Jenni-vel szeretnénk beszélgetni... meg ilyenek.
-Egész nap együtt voltatok. Nem tudtátok akkor megbeszélni?-hitetlenkedett.
-Naaaa.-kérleltem.
-Felőlem, nem bánom. De legkésőbb 7-re gyere haza. Apa fél nyolc, nyolc körül jön. Beszéltem vele sok a dolga.
-Értem és köszi.-ugrottam a nyakába.
Tulajdonképpen nem tudom, hogy Dave-nek miért nem az igazat mondtam el. Talán, mert így is olyan nehezen engedett el. Ha megtudta volna, hogy fiú van a dologban tuti, hogy bezár a szobámba és még szekrényt is tol az ajtóm elé. Igazán nem értem, hogy a kamaszkoromat miért éli meg ilyen nagy traumaként. Különben is Jake-kel csak barátok vagyunk, semmi több. Mire összekészültem már várt rám a kapu előtt.
-Szia. Merre menjünk?-mosolyogtam rá.
-Szia. Passz.-hagyott némi hatásszünetet Jake.-Várj! Van egy ötletem.
-Oké.
Hosszas séta után megérkeztünk a közeli erdőben egy elhagyatott újságos bódéhoz.
-Hát ez meg?-pislogtam nagyokat.-Hogy kerül ide?
-Régen erre futott az egyik út, nagyon sok bolt volt erre felé. Később, amikor kertes házakat és lakóparkokat építettek átépítették az utat, ide pedig erdőt telepítettek.
-Aztaaa, nem is tudtam.-hüledeztem.-Mikor fedezted fel?
-Volt idő, mikor eléggé nehezen értettem szót a szüleimmel. Olyankor sokat sétáltam és egyszer itt lukadtam ki.
-Akkor ez a te törzshelyed?
-Valami olyasmi.
Közelebb mentünk a kis roskadozó épülethez, majd nyikorgások közepette kinyitottuk az ajtót. A bódé szinte teljesen üres volt, csak egy kis asztal és két szék volt benne. Leültünk egymással szembe és beszélgettünk. Sok mindent megtudtam Jake-ről és a korábbi életéről. Nagyon bizalmasan beszélt velem. Később én is elmeséltem neki a családomról egyet s mást, majd elindultunk hazafelé. Fél hét körül értem haza, így Dave is megnyugodhatott, hogy betartottam az ígéretemet.
-Hogy van Jenni?-nézett fel rám videó játékozás közben Dave.
-Mi?
-Jenni-vel mi volt? Nem vele mentél?-tette le a kezéből a joystickot Dave.
-Ja, de.-magyarázkodtam.
-Georgina nem akarsz nekem valamit mondani?-mért végig gyanakodva.
-Érdekelnek az új körömlakk trendek, a Girls sorozat vagy a töri tanárunk?-pislogtam rá.
-Jajj, inkább ne fárassz!
-Oké, de ha nagyon tudni akarod a szobámban megtalálsz.-kacsintottam rá, majd otthagytam őt.
Vacsora után megfürödtem, hajat mostam, majd megnéztem két részt a Girls-ből. Ma hamar leakartam feküdni, mert nagyon fáradt voltam egész nap. És különben is, holnap dupla matek, Jajj!

10. rész. Nem akartam, hogy ez legyen...

Jenni ma sem várt a kapunkba. Gondoltam majd az utca elején találkozunk, mint tegnap. Nem így történt. Amint kiléptem a kapunk kaptam egy sms-t. Ez állt benne:
"Belázasodtam... :/ Ma tuti nem megyek. ~Jenni"
Egyből válaszoltam is neki:
"Ohh.. :( Gyógyulj meg hamar!"
Épp eltettem a telefonomat, amikor rájöttem, kénytelen leszek egyedül suliba menni. De utána beugrott, hogy ez azt jelenti, ma Ian-nel kell mennem. Kettesben.
-Hali Szöszi! Jennifer-rel mi van? Csak, mert vártam őt egy darabig de gondoltam azért nem kések el.-köszöntött Ian.
-Szia. Még jó, hogy nem várakoztál tovább. Nem jön ma. Beteg.-szontyolodtam el egy picit.
-Gondolom beszéltek majd, mond meg neki, hogy jobbulást.
-Átadom.
-Figyu Szöszi, van fülhallgatód? Órákra kéne.
-Van. Muszáj most kikutatnom a táskámból, vagy elég ha a suliban odaadom.-válaszoltam kissé ingerülten.
-Ejj, csak nem bal lábbal keltél fel?
-Nem. Bocs. Csak nem tudom, hogy mit csinálok ma Jennifer nélkül.-kértem elnézést rögtön, mert semmi kedvem nem volt veszekedni reggelről.
-Még 16-an vannak az osztályban, tuti nem fogsz unatkozni.-bökte meg a vállamat.-Amúgy sem értem meg a lányokat, miért nem tudtok mindenkivel spanolni? Miért vagytok mindig csordákban? Miért jártok párosával a wc-re? Miért nem bírtok ki egy délutánt beszélgetés nélkül? És miért.....
-Oké,oké elég lesz. Figyelj. Ezek olyan dolgok, amiket ti fiúk sosem értenétek meg.-zártam le a témát hamar.
-Hát oké.-vonta meg a vállát Ian és pukkasztott egy nagyot a rágójával.
A suliban addig zargatott, amíg a fülhallgatómat oda nem adtam neki. Föcin el is szedte tőle Paul Watson tanár úr, gondoltam rá, hogy szünetben majd kinyírom, hogy a kedvenc fülesemet szedték el, de szerencsére Paul nem egy haragtartó típus és óra végén visszaadta neki, azzal a feltétellel, hogy legközelebb meg ne lássa nála.
-Huhh hallod marha nagy mázlim volt.-jött oda hozzám óra után Ian.-Már azt hittem, hogy kénytelen leszek venni neked egy fülhallgatót.
-Nagyon megvertelek volna.-szívattam őt.
-Te? Engem?-nevetett nagyot Ian.-Még a C társaságot sem tudtad egyedül elintézned, ha nem vagyok ott még most is egymás haját tépitek. Így is majdnem sírtál.
Na ez teli találat volt. Amúgy is rosszul éreztem magam a tegnapiak miatt.
-Kösz, hogy emlékeztettél.-kaptam automatikusan a kezemet az arcomhoz.
-Bocs. Ezt nem kellett volna.
-Tőled már megszoktam! Gondoltam, hogy egyszer vissza fogsz élni a tegnapi hősiességeddel, bár azt nem láttam előre, hogy ez egy napon belül bekövetkezik. Minimum 3-szor megköszöntem neked. Ja és ha nem vagytok ott, akkor még pofont sem kapok. Nem értem miért kell mindenbe beleavatkoznod!-azzal ott hagytam őt a teremben.
Jó, lehet, hogy nem kellett volna ilyeneket mondanom, de tény, hogy egy hete ismerjük egymást és azóta már a két kezem sem elég, hogy megtudjam számolni hányszor kért tőlem bocsánatot. Épp kiértem az udvarra, amikor az ajtó kivágódott mögöttem.
-Nem tudom mit vársz tőlem!-kiabált utánam Ian.
-Semmit.-válaszoltam anélkül, hogy megfordultam volna.
-Hát jó! Csak tudd, hogy én mindent megpróbáltam, hogy jóban legyünk, de látom benned semmi hajlandóság nincs aziránt, hogy másokkal is megismerkedj Jenniferen kívül.
-Ki mondta, hogy jóban akarok lenni veled?-szaladt ki a számon. De már azonnal megbántam. Gyorsan tettem egy 180 fokos fordulatot és Ian állt velem szemben hatalmasra kerekedett szemekkel.
-Oké. Én kérek elnézést!-tárta szét a karját, majd bement az iskolába.
Remek. Ezt jól elszúrtam, pedig tegnap már tényleg azt hittem, hogy sínen vagyunk egymással. Ha mindez nem lenne elég megjelent a C bagázs (Christina,Claire,Camelia,Celestina).
-Na mizujs drága Georgina? Csak nem veszekedtetek? Khm.. már megint?-nyávogott nekem Camelia.
-Semmi közötök nincs hozzá. Amúgy meg, ha úgy is láttad minek kérdezed?-néztem rá szikrákat szórva.
-Jajj ne izélj már. Úgy is kibékültök. Blahh.. Olyanok vagytok, mint az 50 éves házasok.-vette át a szót Celestina.
-Igaza van Celestina-nak. Titeket még csak veszekedni láttunk.-nézett rám kárörvendően Claire.-Bár te, majd' mindenkivel csak azt csinálod.
-Tehetek én arról, hogy ilyen elviselhetetlenek vagytok?-és a "vagytok" nem csak C társaságra vonatkozott, hanem Ian-re is.
-Nem akarok megint verekedni, mert árt a szépségemnek, de....-kezdte Claire.
-A minek?-nevettem egy nagyot.
-Látom te tényleg nem tudod, hogy kikkel állsz szemben Georgina!-nézett rám Christina.
-Dehogy nem! Egy csapat nyavalygós,műhajú,mű szempillájú, magukat nagyra tartó, agyilag is szőke, elkényeztetett lánnyal. Akik nem képesek felfogni, hogy ez az iskola nem egy kifutó és nem kéne agyonmázolniuk magukat.-hadartam gyorsan.
A becsöngetés megváltásként érkezett.
-Már tegnap is figyelmeztettelek, de nehogy azt hidd, hogy a drágalátos barátaid miatt meghátrálunk! Van élet az iskolán kívül is.-mélyesztette a szemét az enyémbe Claire.-Örülhetsz, hogy becsöngettek!
Én tényleg örültem neki. Ez a szünet nem igazán úgy alakult, ahogy elterveztem. Utolsó óra után egyedül indultam hazafelé, nem akartam Ian-ék társaságában lenni és szerintem ő sem akart velem egy levegőt szívni. Nagyon megbántottam. Útközben Jenniékhez volt időm gondolkodni. Mindenkinek vannak rossz szokásai, és rájöttem, hogy az enyém mi. Egyszerűn képtelen vagyok befogni a számat. Ami szívemen, az a számon. Ez viszont nem mindig jó, sőt úgy néz ki, hogy mostanában eléggé negatív az én esetemben. Jennifer-ék háza előtt megálltam néhány pillanatra és vettem egy nagy levegőt. Most döntés elé állítom, vagy Ian, vagy én. Döntenie kell! Én biztos, hogy nem fogok még egy reggel vele menni a suliba. Becsengettem és Jennifer néhány másodperccel később ajtót nyitott.
-Georginaaa!! De jó hogy látlak.-ölelt meg a legjobb barátnőm.
-Szia Jenni, hogy vagy?-tettem fel a földkerekség legmegszokottabb kérdését.
-Viszonylag jól. Csak egy kicsit köhögök meg folyik az orrom, de a lázam már elmúlt.
-Örülök neki.-mosolyogtam rá.
-Na de gyere is beljebb, ne várakoztassuk meg Ian-t, egyedül van a szobámba és szerintem már rosszul van a rengeteg Taylor Lautner-es poszteremtől.
-Hogy micsoda?-torpantam meg egy pillanatra.
-Hát ma kihasználtam, hogy itthon voltam, így kiposztereztem a szobámat.-mosolygott rám, közben beljebb tessékelt az ajtón.
-Nem nem nem... nem a poszterek. Ian itt van? Nálad? Mit csinál itt?-kérdeztem elkerekedett szemekkel.
-Jaaa, csak tudod azzal a netes játékkal játszunk, amiről már a múltkor is beszéltünk.
-Öhm.. igazán nem akarok zavarni. Majd visszajövök később.
-Dehogy zavarsz!
-Khm..
-Georgina, gyere már! Valami baj van?-nézett vissza rám Jenni a folyosó végéről.
-Jenni, valamit el kéne mondanom, mielőtt bemegyünk a szobádba.
-Mit csináltatok már megint?-esett le egyből Jennifer-nek a dolog.
-Hát..-kezdtem bele.
-Na gyere üljünk le a konyhába és meséld el, hogy mi történt.
Azzal egy bögre tea mellett elmeséltem az egész napi történéseket Jenni-nek, aki meghökkenve hallgatta az eseményeket.
-Szóval most így állunk.-fejeztem be a mondandómat.
-Huhh.. Nem lehetett semmi.
-Mit gondolsz? Valaha még kibékülünk? Vagy örökké utálni foglyuk egymást?-néztem rá kissé elkeseredve.-Mert még ennyire sosem bántottam meg senkit, mint ma Ian-t.
-Georgina, erre tényleg nem tudok mit mondani. Nem volt túl szép, amit mondtál neki. Szerintem Ian nem egy haragtartó típus, szóval 4 éven keresztül tuti nem fog rád haragudni, azonban egy darabig nem hiszem, hogy együtt megyünk reggelente.
-Pont ez lett volna a következő kérdésem. Melyikünket választod?-tettem fel a kérdésemet körítések nélkül.
-Mi vaaan?-nézett rám Jennifer értetlenül.
-Ian-nel vagy velem akarod tölteni az időt?- vezettem rá a lényegre a barátnőmet.
-Ezt most nem gondolhatod komolyan. Biztos, hogy nem fogok kettőtök között választani. Te vagy a legjobb barátnőm Gina, de azt még érted sem tehetem meg, hogy megszakítom a kapcsolatot Ian-nel.
-Hát de....
-Nem! Nem!
Szomorúan pislogtam Jennifer-re.
-Jó, segítek.-adta be a derekát Jenni.
-Tényleg?-csillant fel a szemem.
-Ühüm. Most szépen bemegyünk a szobába és megoldjuk a dolgokat.
-Én biztos nem megyek be oda. Már így is majd' elsüllyedtem szégyenembe az utolsó órákon, amikor véletlenül találkozott a pillantásunk.
-Georgina bízz bennem!-ölelt meg Jennifer.
A következő pillanatban megragadta a karomat és a szobája felé ráncigált. A másik kezével kinyitotta a szobaajtót és bementünk. Legszívesebben elfutottam volna, de már nem volt rá lehetőségem, mert Ian az ajtónyitásra megfordult a számítógép előtt. Láttam, hogy az arcvonásai megváltoznak, amikor észrevette, hogy Jenni nem egyedül jött.
-Ian, Georgina elmondta, hogy mi történt ma.-sétált kettőnk közé Jenni.
-Igen? És?-állt fel a számítógép elől Ian.
-Szeretném, ha kibékülnétek.
-Haha.-nevetett gúnyosan Ian.-Magad felé fordítottad a legjobb barátnődet mi?-nézett rám.
-Nem én akartam ezt az egészet!-léptem közelebb hozzá.-Jenni találta ki, hogy "beszéljük meg a dolgokat".
-Igen?-vett vissza egy kicsit a hangneméből.-Mit szeretnél megbeszélni?-támaszkodott neki a falnak karba tett kézzel.
-Öhm... -kezdtem bele a mondandómba, közben éreztem, hogy a fejem lángol.
-Igen?-kérdezte. Közben láttam a szemében a gúnyt és azt, hogy a szája sarkát is mosolyra húzza.
-Nem megy.-néztem Jenni-re.-Nézz rá, nem látod, hogy milyen jól szórakozik ezen az egészen?
-Na de Georgina!-nézett rám hitetlenül a legjobb barátnőm.-Most Ian meghallgatott volna téged, te pedig már hallucinálsz is.
-Ez az Szöszi, meghallgattalak volna.-gúnyolódott tovább Ian.
-Tudjátok mit? Teljesen mindegy, nem kellett volna idejönnöm. Most megyek. Jenni majd írj egy üzenetet a hétvégén, hogy melyikünkkel szeretnél suliba menni.-indultam el az ajtó irányába.-Jó szórakozást!
-Ne csináld már! Beszéljétek meg.-fordult utánam Jenni.
-Biztos, hogy nem maradok itt tovább.-ráztam meg a fejemet.
-Hagyd, had menjen.-nézett rám Ian.
Azzal otthagytam őket. Nincs szükségem arra, hogy szétalázzanak. Ha tényleg normális lett volna Ian, akkor bocsánatot kértem volna és lehet, hogy ki is békülünk. Este sokáig vártam, hogy Jenni jelentkezzen, szerettem volna beszélni vele. De nem jött. 23:00 után úgy döntöttem, hogy nem várok tovább. Inkább megnéztem még két rész a kedvenc sorozatomból és utána feküdtem le aludni. Igazából nem így képzeltem az első hetemet a gimiben. Remélem a jövőhét jobb lesz!