6. rész. Első nap a suliban

Reggel enyhe gyomorgörccsel keltem. Iszonyatosan féltem attól, hogy mit fognak rólam gondolni a többiek, főleg úgy, hogy a gólyanapon sem voltam.

-Apaaaa merre van az ünneplőm?-rohangáltam fel-alá a házban még mindig pizsamában, pedig már majdnem hét óra.
-Nincs a szekrényedben?
-Fogalmam sincs. Ott nem néztem.- nevettem fel.
-Nem ott kellett volna kezdeni?-kérdezte.
-Egy kicsit meg vagyok zavarodva.-néztem rá izgatottan.
-Ne izgulj! Minden rendben lesz.-próbált nyugtatgatni apa.-Most pedig futás és öltözz fel, 10 perc és indulunk. Nem kéne már az első nap elkésni.
Felloholtam a lépcsőn és gyorsan magamra rángattam az ünneplő egyenruhát: sötétlila-fekete csíkos szoknya, fehér blúz, sötét lila nyakkendő. Fújtam egy kis parfümöt is a nyakamra a kedvencemből, majd a karomra csatoltam a ballagásomra kapott ezüst karkötőt. Úgy érzem indulásra készen állok! Apa kocsival vitt el a suli elé.
-Csak nyugalom, semmi baj nem lesz.-kacsintott rám.
-Oké. Szia. Délután találkozunk.- mosolyogtam rá.
-Szia Georgina.
Hát eljött ez a pillanat is. Beléptem az iskola kapuján és egyenesen a bejárat felé vettem az irányt. Köszöntem a portán, majd megnéztem a hirdető táblát, amin az állt, hogy mindenki a saját osztálytermébe várja az osztályfőnöke érkezését. Remek. Ha múlthéten nem lettem volna beteg, most biztosan tudom, hogy merre kell mennem. Így kénytelen voltam megvárni egy felém közeledő lányt, aki velem egykorúnak tűnt.
-Szia, ne haragudj új vagyok nem tudod, hogy merre van a 9.C-sek osztályterme?-kérdeztem.
-Szia, én is C-s vagyok, gyere megmutatom.-mondta az ismeretlen lány.-Amúgy voltál a gólyanapon? Mert nem vagy ismerős.
-Nem, sajnos lebetegedtem.
-Óóó... Sajnálom.-nézett rám.-De ne aggódj, nagyon sokan nem voltak. 20-an járunk az osztályba és csak 11-en voltunk itt.
-Akkor egy kicsit megnyugodtam.-mosolyogtam rá.
Miközben beszélgettünk már meg is érkeztünk az osztálytermünkbe.
-Sziasztok.-köszöntem mindenkinek.
-Heló.
-Hali.
-Szia.
Hallatszott mindenfelől a válasz. Még szinte le sem ültem az általam kiszemelt helyre, már meg is érkezett az osztályfőnök.
-Köszöntök mindenkit! Katherine Mayfair vagyok, az osztályfőnökötök 4 évig. Remélem majd jól kijövünk egymással. Most következik a tornateremben az évnyitó műsor, így kérlek benneteket, hogy szépen, csendben induljatok el. Az ünnepség után itt találkozunk és 3 osztályfőnöki óra következik, majd mehettek haza.
Az egész osztály megindult az ajtó felé. Én majdnem belerontottam az egyik lányba a nagy tülekedés miatt, aki ilyedten fordult hátra. Akkor vettem csak észre, hogy van itt egy ismerős arc. Szerintem ő is meglepődhetett, hiszen egyből mellém szegődött és a tornateremig vezető utat egymás mellett tettük meg.
-Aztaa, szia.-köszönt nekem.
-Szia-mosolyogtam rá.
-Nem gondoltam volna, hogy még valaha találkozunk.
-Igazából én sem. Bár a baleset után kerestelek, sajnos nem tudtam, hogy mi a neved, pedig szerettem volna beszélni veled.
-Jennifer vagyok. És köszönöm még egyszer, hogy megvigasztaltál, a karambol után. Téged hogy hívnak?-kérdezte kedvesen.
-Georgina Blaze a nevem. Igazán semmiség, csak azt tettem amit tennem kellett.
-Nem is tudtam, hogy ebbe az iskolába fogsz járni. Nem láttalak a gólyanapon.
-Beteg voltam. Amíg ti itt jól éreztétek magatokat én az orvosnál ültem.-mondtam szomorúan.-De hallottam, hogy nem voltatok túl sokan.
-Ez igaz. Majd mesélek, hogy mi történt, ha érdekel a dolog. Az ünnepség után nem ülsz át mellém a teremben?-ajánlotta fel kedvesen.
-Dehogynem.
Az évnyitó olyan volt, amilyennek lennie kellett. Unalmas, hosszú és minden diák kelletlenül fogadta el azt a tényt, hogy ezennel kezdetét vette a következő tanév. Valahogy én is jobban szeretem a tanévzáró ünnepségeket... Mikor visszaértünk a terembe átcuccoltam Jennifer mellé és elkezdődtek az osztályfőnöki órák. 1. órán ismertette az osztályfőnök az új diákok névsorát. Végül 18-an leszünk az osztályba, ketten úgy döntöttek, hogy más iskolában töltik a gimnáziumi éveiket. Tudom, kevésnek tűnhet ez a szám, azonban ebben az iskolában egy osztály átlagosan 16 fős szokott lenni, ehhez képest mi már soknak számítottunk. Azt is megfigyeltem, hogy 12 lány és 6 fiú jár az osztályba. Ezek után következett az első szünet. Jennifer megkért, hogy kísérjem el a büfébe. Szívesen mentem vele. Azt hiszem mi már most jól kijövünk egymással. :)
-Biztos nem kérsz semmit? Veszek neked amit csak akarsz.-mosolygott rám Jennifer.
-Tuti. Már legalább négyszer elmondtam.
-Oké, csak biztosra akartam menni.-nevetett.
Végül vett magának egy kakaós csigát és 2 gumicukor kukacot, amiből az egyik az enyém lett. A "nagy bevásárlás" után vissza mentünk a terembe, de a küszöbön megtorpantam, mert az egyik kedves osztálytársam belém rohant.
-Héééj-kiáltottam rá.
-Bocs szöszi.-nézett rám, majd tovább is rohant.
-Szöszi? Én?- néztem furán Jennifer-re.-Ki kérem magamnak szőkés-barna hajam van.
-Hihihi.-nevetett jót Jenni.-Ne is figyelj rá. Fiúból van. Szerinted tudja, hogy mi a különbség a szőke és a szőkés-barna között?
-Igazad van.-nevettem én is vele.-Amúgy ő is az osztályunkba jár? Vagy csak menekült tőlünk?
-Szerintem jobb ha megszokod a szöszi nevet, Ian-nek hívják és a mi osztályunkat gazdagítja.
-Remek.-forgattam a szemeimet.
A 2. és 3. ofő óra különböző dátumok és az órarend lediktálásával folytatódott. Kicsöngetés után mindenki hamar összepakolt és 6 percen belül szerintem az egész iskola elhagyta a gimnázium területét. Mindenkit nagyon megviselhetett az első nap. Jennifer velem együtt jött haza, apának igaza volt, egy utcával feljebb lakik. Séta közben sokat mesélt a gólyanapról. Voltak különböző feladványok, amiket az osztályoknak közösen kellett megoldaniuk. A vállalkozó szellemű diákok sportversenyezhettek. Egész nap szólt a zene és nagyon sokat nevettek. Jajj miért kellet nekem akkor lebetegednem? Megbeszéltük Jenni-vel, hogy holnaptól együtt megyünk a suliba. Dave-et már otthon találtam. Az élménybeszámolóm után megebédeltünk és felmentem a szobámba. Megnéztem a facebook-omat és mind a 8 ismerősnek jelölést elfogadtam. Apa 4 után ért haza, neki is elmeséltem a napomat. Este együtt néztünk filmet a tv-ben. Lefekvés előtt még face-en beszélgettem Jennifer-rel. Ezek után elégedetten feküdtem le aludni. Kár volt izgulnom a mai nap miatt!