Túl a 1o ooo kattintáson *-*

Sziasztok :)
Már néhány hete figyelem, hogy túl vagyunk a 10 000 kattintáson, de még csak most nyílt rá alkalmam, hogy megköszönjem nektek. A támogatásotok nélkül most nem tartanák itt. Köszönöm, hogy kitartotok mellettem még akkor is, ha mostanában nincs elég időm a blog írására és örülök, hogy a régi olvasókon kívül újak is megjelennek időről-időre. Csak, hogy tudjátok bármennyi szünetet is tartok a részek között, sosem fogom abbahagyni a történet írását addig, amíg úgy nem érzem, hogy ennek a blognak itt vége van és nincs értelme folytatni, mert az már túlzás lenne vagy egyszerűen kiírtam magamból mindent, amit szerettem volna.  Viszont, jó ha felkészültök rá, hogy ez a pillanat még biztos nem a közeljövőben jön el, ugyanis még én magam sem látom a végét. Hogy a példaképemet idézzem: "Egy történet, ha ki akar jönni, akkor ki is fog. Csak hagyni kell neki." (Leiner Laura)
2014. február 24.: Megérkeztem.... Egy nagyon rövid kis résszel indult ez az egész... Azóta hónapok teltek el (szám szerint 8) és álmomban nem gondoltam volna, hogy most a 30. résznél tartok és 22 rendszeres olvasóval gazdagodom. :') Köszönöm nektek! :)
Rengeteg mosolyt csaltok az arcomra minden egyes hozzászólással. Igyekszem mindenkinek válaszolni, hiszen szeretem tartani a kapcsolatot azokkal, akik olvassák a történetemet.
Sokak szerint jó amit csinálok és tetszik nekik a dolog, de én magam még úgy érzem, hogy bőven van hova fejlődnöm, ezért is írom blogba a történetemet. Nem érzem úgy, hogy ez annyira jó lenne, mint ahogy mondják... Egy napon, ha legalább félig elégedett leszek az egyik történetemmel (mert olyan, hogy teljesen elégedett legyek sosem lesz... ismerem magam..) biztosan elviszem egy kiadóhoz, hogy szakmai véleményt is kapjak a dologról. :) Addig viszont szívvel lélekkel a Minden okkal történik... történetét folytatom. :)
Várjuk együtt a 15.000 kattintást... ;)
xoxo Lexii