A nappaliban Dave és a drága barátnője egymásba gabalyodva csókolóztak. Legszívesebben fellöktem volna őket, de türtőztettem magam és egy enyhe célzással jeleztem, hogy közönségük van.
A jelzésem viszont nem érte el a gerlepárt.
-KHM....-ismételtem meg hangosabban.
Látszik, hogy a szerelem nem csak vak, hanem siket is, ugyanis rezzenéstelenül folytatták a "tevékenységüket". Pár másodpercig vártam, hogy biztos legyek benne, hogy láthatatlan vagyok számukra, majd idegesen dobbantottam egy nagyot.
-Most már elég!!
Dave hirtelen elengedte Celestinát, aki egy kisebb puffanással a földre zuhant, de gyorsan fel is pattant. Gúnyos mosolyra húztam a számat a jelenet láttán, aztán eszembe jutott, hogy miért is állok itt és újból hatalmába kerített az idegesség.
-Ha nem a saját szememmel láttam volna el sem hiszem, hogy ennyi ideig kibírtátok levegő nélkül...
-Hűha Georgina.-tette csípőre a kezét Celestina. Tudtam, hogy ez a vipera támadóállása, szóval felkészültem minden lehetséges beszólására.-Csak nem azt akarod mondani, hogy ti még sosem csináltatok hasonlót Ian-nel?
Néhányat pislogtam, míg összeszedtem a gondolataimat, hogy hasonló stílusban reagálhassam le az előbbi mondatát.
-Óóó... Vagy úgy... Hogy erre megy ki a játék... Minden áron be akarod bizonyítani, hogy te vagy a tökéletes barátnő és Ian sokkal jobban illene hozzád, mint hozzám.
Celestina arcán végig futott egy halvány zavarodottság, ami újabb gúnyos mosolyt csalt az arcomra. Annyira megtáltosodtam a siker ízétől, hogy nem bírtam türtőztetni magam és sorozatban törtek elő belőlem a frappánsabbnál frappánsabb szitkok.
-Nekem nem kell megjátszanod magad drágaságom. Ismerem a hozzád hasonló lányokat. Tudom, hogy addig nem állsz le amíg el nem éred a célodat, de jobb ha tudod, hogy Ian-nél ilyen és ehhez hasonló viselkedéssel semmire nem mész. A bátyám még bedőlt neked, bár...-néztem Davere.- Téged sem értelek, hogy mi az ami megfogott ebben a tömeggyártmányban, de elfogadom a döntésedet és nagyon remélem, hogy csak tévedek és nincs hátsó szándéka ennek a viperának. Ugyanis..- fordultam ismét Celestina felé.- ha megtudom, hogy számodra csak egy játékszer volt a bátyám...
-Fejezd be Georgina!-állt meg előttem Dave.-Nagyon szépen kérlek rá, hogy hagyj minket békén. Most menj fel a szobádba és gondolkozz el rajta, hogy mi is az, ami miatt ennyire nem tudod elviselni a kapcsolatunkat. Lehet, hogy Celestinának kell igazat adjak és tényleg csak féltékeny vagy ránk, mert mi igazán szeretjük egymást.
-Nah ez még tőled is nagyon aljas húzás volt Dave...-pislogtam nagyokat.-Inkább nem is mondok semmit, mert azt még nagyon megbánnám.
-Jobban is teszed.-tette karba a kezét.
Kissé megsemmisülve éreztem magam, ezért úgy döntöttem, hogy magukra hagyom a szerelmeseket, hagy enyelegjenek.
-Hát....-kapkodtam a fejem Celestina és Dave között.-További jó szórakozást.
-Meglesz.-kuncogta Celestina, miközben beletúrt a bátyám hajába.
Undorító. Ez a lány maga a sátán. Néhány hét vagy talán nap is elegendő volt számára ahhoz, hogy Dave-et magába bolondítsa. A bátyám teljesen bekattant. Bah... már nem is akarom magamat idegesíteni. Úgy sem hallgat rám, de idővel majd rájön, hogy nekem volt igazam és akkor bűntudat nélkül röhöghetek a szemébe és mondhatom, hogy "én megmondtam".
Épp másnapra magoltam, amikor megcsörrent a telefonom. Biztos voltam benne, hogy Jenni hív, ezért a füzetemet arrébb lökve a telefonom után nyúltam.
-Georginaaaaaa!!-kiáltott bele a telefonba.
-OMG... Mi történt?-tartottam távolabb a telefonomat a fülemtől.
-Holnap suli után találkozunk Erickkel!!-ujjongott a legjobb barátnőm.-Jajj annyira rendes volt.... és amikor látta, hogy szomorú vagyok, akkor....
-Várj!-vágtam közbe.-Ez tök szuper. Meg örülök is neki, de ki az az Erick?
-Ja, hát... A cukrászdában a pincér. Kiderült, hogy 18 éves és most végzett a gimiben. De kezdjük az elejéről. Ma látta, hogy egyedül vagyok, ezért oda jött hozzám és leült velem szembe. Először nem tudtam hova tenni a dolgot. Egy darabig csak ült ott és várta amíg kisírom magam. Nem tudom, hogy mennyi idő telhetett el, de féltem, hogy miattam baja lesz belőle, hogy egy vendéggel ücsörög, ezért megkérdeztem, hogy nem kell-e dolgoznia... Mondta, hogy tudta, hogy meg fogok szólalni... Ezen én elmosolyodtam... Aztán csak beszélgettünk és beszélgettünk. Később arra is fény derült, hogy nem miden lánynak ad telefonszámot, igazából te voltál az első. Én csak azért kaptam, mert tudta, hogy ezért kérjük a "ház ajánlatát". Ja, és szerinte Dave bolond, amiért nem vette észre, hogy mennyire oda vagyok érte.-csapongott össze-vissza a gondolataiban.- Mielőtt eljöttem volna megkérdezte, hogy nincs-e kedvem holnap találkozni vele. Naná, hogy igent mondtam.-fújta ki magát.
-Ez nagyszerű hír Jenni.-örültem tiszta szívből.-Ezek szerint nem foglalkozol tovább Dave-vel?
-Nincs értelme.-csuklott el a hangja.-Lehet, hogy nem is szerettem igazán. Lehet, hogy csak egy egyszerű fellángolás volt. Az is lehet, hogy még meg fogom bánni a dolgot, de amíg nem lépek ez nem is derülhet ki, szóval benne vagyok egy találkában.
-A bátyám teljesen meg van zavarodva. Biztos, hogy nem fogod megbánni. Nem várhatsz rá örökké.
-Hát, igen... Valami baja van a húgomnak, szóval most mennem kell. Holnap találkozunk. Szia.-köszönt el.
-Oké. Hali.-dobtam el a telefonomat és folytattam a roppant érdekes történelem magolást.
Másnap reggel Jenni a megszokottnál is csinosabban érkezett a suliba, ugyanis a délutáni találka előtt már nem megy haza. Reggel minimum háromnegyed órán keresztül beszéltünk egymással webkamerán, mert nem tudta eldönteni, hogy mit vegyen fel. Végül egy szolid, hosszított, nyakba kötős felsőre és egy fekete testnadrágra esett a választása. Ha nem lenne a legjobb barátnőm és nem tudnám, hogy tegnap reggel mennyire össze volt törve, el sem hinném neki, hogy egy nap alatt túl is lépett a bátyámon. Persze tudom, hogy ez nem megy ilyen könnyen, és belül még biztos vagyok benne, hogy marja a szívét az az érzés, amit Celestina és Dave enyelgése vált ki belőle, amikor osztálytermünkben töltik az időt.
-Milyen csinos vagy ma.-mosolygott Ian Jennire.
-Köszönöm.-pirult el az én legkedvesebb barátnőm.-Nagy nap ez a mai.
-Hallottam.-nézett rám Ian.-Érezd jól magad.
-Köszönöm.-mosolygott őszintén.-És neked is köszönök mindent.-ölelt meg.
-Erre vannak a barátok, nem igaz?-szorítottam magamhoz.
Becsöngetés után a reggeli jókedvünk el is múlt, ugyanis törin Paul Watson tanár úr röpdolgozatot íratott velünk. Még szerencse, hogy tegnap este bemagoltam a leckét, így majdnem mindenre tudtam válaszolni. Miután végeztem a saját dolgozatommal gyorsan kicseréltem Jenni papírjával az enyémet és az övét is megírtam. Ilyen sem sűrűn fordul elő, hogy ennyire tudom a dolgozatot, ezért mindenki furán nézett rám. Halk pisszegéssel próbáltam a tudtukra adni, hogy ne nézzenek már ennyire feltűnően, mert a tanár is fel fog figyelni a dologra. Szerencsére nem buktunk le. Óra után Jenni nagyon megköszönte a segítségemet. A továbbiakban a nap elég unalmasan telt. Földrajzon már majdnem bealudtam, de Jenni meglökdösött, így sikerült magamhoz térni. Suli után elköszöntem Jennitől és megígértettem vele, hogy mindenképpen írjon vagy hívjon, ha végzett a randival, mert nagyon érdekelnek a részletek. Ian és én elindultunk a városba, hogy egy hamburger mellett pihenjük ki a mai nap fáradalmait.
-Biztos, hogy beszeretnél ülni a mekibe?
-Miért?-néztem félig felhúzott szemöldökkel Ian-re.
-Van egy jobb ötletem.-mosolyodott el ravaszul.
-Nem tudom, hogy mit forgatsz a fejedben, de ennek a mosolynak nem tudok ellenállni.
-Akkor gyere.-fogta meg a kezemet.
Először furán néztem rá, amikor bekanyarodtunk a sarkon és egyenesen a mcdonald's felé vettük az irányt.
-Öhm... Nem azt mondtad, hogy más helyre megyünk?-kérdeztem összezavarodva.
-Azt nem mondtam, hogy nem jövünk el ide, csak azt, hogy nem ülünk be.-kacsintott.
-Na jó, most már tényleg teljesen összezavartál.-nevettem fel.
-Csak gyere.
Ian gyorsan kifizette a vacsoránkat, majd ismét kézen fogott és maga után húzott.
-Most csukd be a szemed.-kért meg, majd átfogta a derekamat és így irányított tovább, hogy nehogy elessek.
-El fogok botlani. Félek.-szorítottam meg a kezét.
-Csak bízz bennem.-fogott erősebben, de éreztem a hangján, hogy mosolyog.-Most már kinyithatod.-szólalt meg néhány perccel később.
-Hűűű...-körülbelül ennyit tudtam kibökni azok után, ami a szemem elé tárult. Egy hegy tetején álltunk. Körülöttünk erdő terült el. Ian-nek sikerült úgy kiszámítania a dolgot, hogy pontosan a naplementét láthattuk.-Ez valami csodálatos.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése