28. rész. Nem várt fordulat

"A beszélgetésünket Dave megérkezése szakította félbe.
-Sziasztok. Örülök, hogy egy helyen találtalak benneteket.-vigyorgott ránk.
-Hűha. Ez komolynak hangzik.-dőlt hátra a széken apa.
-Valamit el kell mondanom nektek. Jó híreim vannak.
-Kibékültetek Ben-nel?-fészkelődtem a székemen.
-Dehogy. Aki a húgom ellen tesz valamit, azzal sosem fogok kibékülni. Ezt megígérhetem.
-Akkor tényleg jó híreid lehetnek.-mosolyodtam el.
-Igen. Szóóóval...
-Jó, jó. Halljuk!-türelmetlenkedett apa.
-Van egy barátnőm..."


Apával meglepetten néztünk a bátyámra, aki fülig érő szájjal nézett ránk, majd lehervadt a mosolya.
-Nem is örültök?-kérdezte csodálkozva.
-Dehogynem, csak nem számítottunk rá. Az utóbbi időben nem nagyon beszéltél lányokról.-dőlt hátra a széken apa.
-Nem olyan régóta ismerem...
-A sulinkba jár?-kíváncsiskodtam.
-Ühüm...
-Láttam már?-kérdezősködtem tovább, míg apa ide-oda pillantgatott köztünk és várta, hogy kiderüljenek a dolgok.
Most először vettem észre némi rémületet Dave szemében és ebből arra következtettem, hogy biztosan ismerem a lányt.
-Jenni?-sikítottam örömömben.
-Ig... MI?-döbbent meg.-Nem. Honnan jutott ilyesmi az eszedbe?
-Öhm...-jöttem zavarba.-Csak találgatok.
-Hát... Ha úgy nézzük, bizonyos szintig jó irányba haladsz.-túrt bele a hajába.
-Hm..-gondoltam végig a hallottakat.-Az osztályomba jár?
-Igen.-helyeselt.
-Fogalmam sincs, ki lehet az. Jóba vagyok vele?-kérdeztem kissé feszülten, mert már kezdett elegem lenni ebből a barchobázásból. Miért nem lehet egyszerűen elárulni a lány nevét?
-Khm...-futott végig újból a rémület Dave arcán.-Hogy is fogalmazzak? Nem vagytok éppen legjobb barátnők.
-Én mindenkivel jóban vagyok az osztályból, kivéve....-és ekkor esett le a dolog. A titkolózás, az, hogy még sosem hallottunk róla itthon és az, hogy most is kérdezz-felelek módjára tudjuk meg a nevet.-Ugye csak hülyéskedsz velem?-néztem rá félig felhúzott szemöldökkel.-Hahh... Az nem kifejezés, hogy nem vagyunk a legjobb barátnők azokkal a...
-Georgina, meg kell értened, hogy nem olyan, mint amilyennek te ismered. Nagyon rendes lány. Rengeteg nehéz dolgon ment már keresztül és szüksége van rá, hogy valaki igazán szeresse és ezt a támaszt most megtalálta.
Még sosem hallottam a bátyámat így beszélni. El sem tudtam képzelni, hogy vajon a négy lány közül melyik csavarhatta el ennyire az eszét.
-Oké. Most már nagyon kíváncsivá tettél. Melyik cicababának sikerült behálóznia téged?-tettem karba a kezemet.
-Ne beszélj így ró...
-Christina?-szakítottam félbe.-Biztosan Christina. Ő minden héten más srác kezét fogja. Szóval ne vedd zokon ha néhány nap múlva lekoptat.
-Hidd el nem fogom, ugyanis nem róla van szó.-húzta gúnyos mosolyra a száját.
-Akkor Claire? Róla is hallottam már egyet s mást.-doboltam idegesen az újaimmal. Tudtad, hogy a nyáron egyszerre három sráccal volt együtt? Vigyázz! Mert rajtad kívül egy egész háreme lehet.
-Georgina! Ne beszélj így a barátnőm barátnőjéről!-csapott az asztalra idegesen Dave.
-Óhh... Szóval nem is Claire?! Hm...-gondolkodtam el és arra jutottam, hogy már csak egy lány maradhatott, mert a másikról ma tudtam meg, hogy bele van zúgva Ian-be.-Cameliáról még nem sok mindent tudok. Vele jártál a legjobban, ugyanis ő inkább meghúzódik a másik 3 lány hátterében és onnan irányítja a dolgokat. Még az is lehet, hogy sikerül valami hatást gyakorolnod rá és elszakad a "főnöktől"-imitáltam az ujjaimmal idézőjelet.-Ja, bocs nem tudom, hogy mennyire ismered őket, de a főnök alatt Celestinát értem, aki - mint ma kiderült - fülig szerelmes Ian-be. Ő a legbrutálisabb a csapatban. Még annyira sem tartja a barátait, hogy titkolja, ha egyszerre több pasija van. Pár hete az egyik barátja szeme láttára smárolta le a másikat... Khm... No comment. Szerintem erre már csak egy szó van.... Celestina a legnagyobb...
-Elég legyen!-szakított félbe a bátyám.-Nem engedem, hogy így beszélj a barátnőmről!-szorította ökölbe a kezét.
-Mi??-döbbentem meg.-Most csak hülyítesz, ugye? Mondd, hogy ez csak valami rossz tréfa?
-Bocs, Georgina. Jobb, ha hozzászoksz, hogy Celestina a mindennapjaid részévé válik.-vonta meg a vállát Dave. 
-Khm...-törte meg a néhány percig tartó csendet apa, aki ezidáig teljesen rezzenéstelen arccal hallgatta végig a köztünk zajló beszélgetést, vitatkozást.-Nos... fiam. Nem is tudom, hogy mit mondjak.-dörzsölte össze a kezeit.-Én még személyesen nem ismerem azt a kislányt, de Georginától már hallottam egyet s mást. Remélem az együttlétetek alatt megváltozik. Ez a te döntésed, én nem szólok bele, de vigyázz magadra!-állt fel az asztaltól gondterhelten, majd elvonult a dolgozó szobájába.
-Nem érdekel a véleményetek. Nem is ismeritek őt.-indult el ő is az ajtó fel.-Ja és Georgina. Hidd el, ha idővel megismered biztos leszek benne, hogy jól kijöttök majd egymással.
-Én ebben nem lennék annyira biztos...-morogtam a fogaim között, de úgy tűnt elég hangosra sikeredhetett, mert Dave egy fejrázással otthagyott a konyha közepén.
A gondolataimba merülve baktattam fel a lépcsőn, majd egy gyors zuhany után leültem a gép elé és Jenni nevét kerestem. Tudtam, hogy nehéz lesz, ha megtudja, hogy egy-két hétig (ennyit jósolok a bátyám és az új barátnője kapcsolatának) biztosan nincs esélye a bátyámnál, de jobb ha én adagolom be neki a dolgot és nem Celestináéktól tudja meg. Az új értesítések átfutása után a legjobb barátnőm nevére kattintottam....
Én: Szia :)
Jennifer: Halihó :D Hogy telik az este? Mit csi? :3
Én: Elvagyok. :) Viszont történt néhány dolog itthon....
Jenni: Hűha... Mesélj :)
Én: Öhm... nem tudom, hogy hol kezdjem, de van valami amiről tudnod kéne...
Jenni: OMG :o Valami baj történt?
Én: Nem... vagyis mondhatni igen....
Jenni: Ne ijesztgess már! Mondd gyorsan!
Én: Jó. De ne akadj ki nagyon!
Jennifer: Becsszó...
Én: Davenek barátnője van.
Jenni: Óóó :( mondjuk számíthattam volna rá... Nem baj :/ Egyszer majdcsak szakítanak :D
Én: Szerintem hamarabb, mint gondolnánk....
Jennifer: Hűha... Ki a titokzatos lány?
Én: Khm... Celestina...
Jenni: Az a Celestina? :oo
Én: Igen, az osztálytársunk...
Jennifer: OMG :o De mikor? És, és mégis hogyan?
Én: Nem sok mindent tudok a dologról, mert egy kicsit összekaptunk a bátyámmal, de majd kiderítem.
Jennifer: Nem semmi. Azt a lányt van aki tudja szeretni? xD
Én: Ezek szerint... xd
Jenni: Kíváncsi leszek, hogy fogadják majd a dolgot.
Én: Ne is mondd. -.- Apa se repesett túlságosan az örömtől. Láttam rajta, hogy megvan a véleménye, de inkább nem szólt semmit.
Jennifer: Hm... Akkor nálatok most nagy lehet a feszkó.
Én: Hát ja... A tesóm most utál mindenkit, mert szerinte senki nem érti meg őt... és nem is ismerjük a lányt meg blablabla...
Jenni: Kíváncsi vagyok, hogy ő mennyire ismerheti Celestinát, ha hagyta magát bedőlni annak a szőkeségnek..
Én: Én is erről beszéltem. Na mind egy. Remélem hamar észhez tér a bátyám és rájön, hogy mi csak jót akarunk neki.
Jennifer: Biztos vagyok benne, hogy hamar kiismeri. :) Ne aggódj! Dave okos srác.
Én: Tudom. :) De még sosem láttam ennyire... hogy is mondjam.... másnak. Lehet, hogy tényleg szereti?
Jenni: Még az is lehet.
Én: Azért remélem, hogy nem lesz egy hosszú kapcsolat. :) Csak a tesóm érdekébe. Nem tudom elképzelni, hogy Celestina ok nélkül hajtott rá a bátyámra.
Jennifer: Hát... Nem irigyellek. :/ :D
Én: Én se magamat. xdxd El sem tudom képzelni, hogy mi lesz itt ha Dave ezt teljesen komolyan gondolja... Szerintem elköltözök. xd Mert az biztos, hogy én a suliban együtt töltött rengeteg óra után nem fogom kibírni ennek a csajnak a látványát a saját lakásomban. 
Jenni: Nálunk még van egy hely a kanapén. :D Ha tényleg költözöl, mi szívesen látunk. :)
Én: Szerintem ezt észben tartom és még az is lehet, hogy szavadon foglak xd
Jennifer: Figyelj, még szívesen beszélgetnék, de a tesóm akar valami pónis játékkal játszani, szóval át kell adnom a gépet. Majd holnap, személyesen még kivesézzük a helyzetet. :) Azért egy kicsit bánt, hogy Dave engem nem vett észre :( Pedig hányszor voltam már nálatok...
Én: Menj csak nyugodtan. :) Ne aggódj! Nincs semmi veszve, még észhez térhet a bátyám. ;) Jó éjt!
Jenni: Remélem. :3 Szia
Gondoltam, hogy írok egy üzenetet a drága Celestinának is, de nem akartam botrányt, ezért visszafogtam magam és úgy döntöttem, hogy személyesen beszélek majd vele.


Reggel a tegnapi naptól eltérően sikerült időben elkészülnöm és a megszokott helyen találkoztunk Ian-nel, akit egyből beavattam a történtekbe.
-Nem semmi.
-Én szóhoz sem jutottam, amikor megtudtam.-sétáltam mellette idegesen.
-Nem tetszik, ahogy nézel. Mit forgatsz a fejedben?-engedte el a kezemet.
-Öhm... Semmit?!-tettem fel a költői kérdést, miközben magamban már elképzeltem, ahogyan megcibálom Celestina szögegyenesre vasalt, kiszívatott szőke tincseit.
-Pontosan ezt akartam hallani.-adott egy puszit a homlokomra.-De azért jobb, ha tudod, már ismerlek annyira, hogy tudjam, mikor füllentesz és biztos lehetsz benne, hogy ma egy percig sem hagylak egy légtérbe az osztály gyöngyszemeivel.
-Ennyire nyilvánvaló?-döbbentem meg. Nem semmi, hogy mennyire kevés idő is elég ahhoz, hogy kiismerjük egymást.
A suliba érkezés után egyből a termünkbe vettük az irányt. Gondoltam ott nem fogok összefutni a furcsa párossal. Nos, tévedtem. Amint beléptem az ajtón szembe találtam magam az asztalnak dőlt bátyámmal, aki kézen fogta a másodpercenként haját dobáló barátnőjét. Brrr.... Kirázott a hideg a látványuktól. Aztán megpillantottam a hátsó sorban búslakodó barátnőmet. Tudtam, hogy milyen nehéz lehet most neki, ezért gyorsan a segítségére siettem.
-Szia.-mosolyogtam rá.-Nincs kedved sétálni a folyosón?
-Hello.-pislogott fel rám.-Jó ötlet.
Amint biztos távolságba értünk a termünktől megállítottam Jennit és nagy lendülettel átöleltem.
-Annyira sajnálom.-pislogtam felfele, hogy ne lássa a könnyeimet, amelyek előtörni készültek. Nincs is rosszabb érzés annál, amikor az egyik számodra fontos személy rosszul érzi magát vagy nagyon szomorú. Tudtam, hogy nekem kell lelket öntenem a barátnőmbe, ugyanis csak én tudok a Dave iránt érzett szerelméről.
-Nem gondoltam, hogy ennyire nehéz lesz.-biggyesztette le a száját.
-Tudom.-simítottam ki néhány könnyes hajszálat a szeméből.
Milyen nehéz is ez a szerelmi bánat. A kamaszok nagy része a minden napjait éli úgy, hogy egy számára elérhetetlen fiú vagy lány után sóvárog. Szeretnénk nem ÚGY érezni a másik iránt, de az élet nem ilyen egyszerű, sajnos nem mi döntjük el, hogy kibe legyünk szerelmesek. Bár van, hogy az élet kegyesen viselkedik velünk és a másik fél is hasonló érzelmeket táplál irántunk, viszont ezt a társat csak, egy nagyon hosszú és rögös úton keresztül lehet megtalálni.
Becsöngetésre sikerült Jennifert megvigasztalnom. Már amennyire meg lehet vigasztalni egy összetört szívet. Ian el sem tudta képzelni, hogy mi történhetett, ezért a kicsöngetés után egyből a padunk felé vette az irányt.
-Minden oké Jen?-nézett rá riadtan, majd a tekintetét az enyémbe mélyesztette.
A fejemet rázva jeleztem, hogy most nem alkalmas a dolog, amit Ian meg is értett és inkább magunkra hagyott. Ebédszünetre Jenni már majdnem a régi volt. Az udvaron a megszokott helyünkön ültünk és beszélgettünk, amikor kivágódott az ajtó és megjelent Dave és Celestina kézen fogva. A szőke ciklon folyamatosan vihorászott, hogy biztosítsa számukra a figyelmet. Észrevétlenül megragadtam a mellettem ülő barátnőm kezét és jó erősen megszorítottam, hogy éreztessem vele, én teljes lélekben vele vagyok. Átnéztem a barátnőm feje felett és láttam, hogy Ian is észrevette a néhány másodperc leforgása alatt történt változást Jenniferen és felváltva rá, majd a bátyámra nézett. Tudtam, hogy összerakta magában a dolgot. Végül rám nézett, majd ismét Jennire, de nem szólt semmit. Biztos voltam benne, hogy a történteket még szóba fogja hozni a délután folyamán, csak most nem akarta, hogy Jenninek még rosszabb legyen. A szünet további részét szótlanul töltöttük, amire csak akkor lettem figyelmes, amikor megszólalt a csengő. Az utolsó óráink villámgyorsan elszaladtak, amit annyira nem sajnáltam, ugyanis már kezdett elegem lenni Celestina és a bátyám folytonos egymáson csüngésén. Suli után Jenni a városba indult és hiába ajánlottam fel, hogy vele tartok és megeszünk egy sütit, vagy valami hasonló, de egyedül akart lenni. Sajnos erőszakkal én sem kísérhettem el, ezért annyiban maradtunk, hogy miután hazaér felhív és beszélünk egy kicsit. Természetesen Jennifer leszakadása után Ian egyből a tárgyra tért.
-Figyelj, tudom, hogy lányok vagytok és van ez a dolog a titkokkal meg, hogy nem mondod el senkinek, de van valami, amit ma észrevettem Jennin. Csak annyira kérlek, hogy ha  tényleg úgy állnak a dolgok, ahogyan én látom, akkor ne tagadd le!
Nem akartam, hogy a barátnőm úgy gondolja, nem bízhat bennem vagy kiadom a titkait, viszont Ian már mindent tudott. Már a szünetben láttam rajta, hogy összerakta a történteket.
-Szóval. Jenni szerelmes....?
-Igen.-bólintottam.
-....A.. a.. bátyádba?-folytatta Ian.
-Ühüm...-bólintottam.
-Hűű... Nem irigylem szegény csajt. Iszonyatosan nehéz lehet most neki, hogy Celestina az uralma alá vette.
-Hát ja. Még akkor sem lenne ilyen rossz a helyzet, ha egy normális lánnyal lenne együtt, akinek nincs feltűnési viszketegsége...
-Na, majd beszélek én Jennivel.-mosolyodott el.
-Nem lehetne, hogy én adagoljam be neki a dolgot, hogy te már tudsz róla?-húztam fel a szemöldökömet.-Mi lenne, ha ezt a beszélgetést holnapra halasztanád?
-Nekem nem gond.
-Ok. Csak nem akarom, hogy baj legyen belőle, mert most egyáltalán nem lenne jó, ha összevesznénk, ugyanis szüksége van barátokra.
-Már értem, hogy miért akartad megfojtani Celestinát...-adott egy puszit a fejem tetejére.
-Na ugye.-nevettem fel.
A kapunk előtt elbúcsúztam Iantől egy hosszú csókkal, majd még egyel és még egyel. Végül sikerült elválnunk egymástól. Megköszöntem neki, hogy ilyen rendes Jennivel is és rájöttem, hogy napról napra egyre jobban szeretem. Ian felajánlotta, hogy menjek vele és tanuljunk náluk, de visszautasítottam, mert vártam az összetört szívű barátnőm hívását. A házba belépve viszont szerettem volna visszafordulni és Iannel tartani, ugyanis nem hittem a szememnek....