Egész nyáron ezt a pillanatot vártam. Több mint 3 éve nem láttam Dave-et (a bátyámat) és Max-et (az édesapámat). Most, hogy anya úgy döntött, hogy elköltözik Torontoba, én visszaköltözök New Orleansba. Bár egy kicsit hiányozni fognak a régi barátaim, remélem itt is hamarosan legalább fele annyi barátot szerzek.
Zakatol a szívem, hiszen olyan rég nem láttuk egymást, mióta anyu és apu elváltak. A bátyám már 17 éves, őt annyira biztosan nem érdekli, hogy mostantól egy fővel gazdagodott a megszokott kis fiús párosuk apuval. De mi van, ha apa meg sem fog ismerni? És ha rám is haragszik anyu miatt? Már csak percek kérdése és úgy is kiderül. Ez a nyár utolsó hete, mindenki most utazik hazafelé. Ebben a hatalmas embertömegben még ha akarnának se tudnának megtalálni. Szuper!
A gondolataimat megszakította, hogy meghallottam a saját nevemet a hátam mögül.
-Georgina! Georgina, édes kislányom tényleg te vagy az?
Hirtelen tettem egy száznyolcvan fokos fordulatot és az édesapámmal találtam szemben magamat. Nem volt egyedül. Ott állt mellette a Dave is, hatalmas mosollyal az arcán. Igaz, hogy mi ketten tartottuk a kapcsolatot az évek során, (hiszen mire jó a mai technika...?) azonban így élőben látszik csak rajta igazán, hogy kezd felnőni és igazi férfivá válni.
-Apa! Dave!-kiáltottam, és karjaik közé ugrottam.
-Jajj, de örülök, hogy ilyen sok év után végre láthatlak!-örvendezett apa.
-Milyen volt az utad Hugi? Nem féltél a madaraktól odafent?-kérdezte gúnyosan Dave.
-Hahaha, nagyon vicces.-válaszoltam. Jó, bevallom amikor kislány voltam rettegtem a madaraktól,de most már 15 éves vagyok és tudom, hogy nem bántanak.
-Tudod, hogy szeretlek Gina ?!-mondta Dave, és egy hatalmas puszit nyomott a homlokomra.-Nagyon sokat változtál. A webkamerán keresztül nem látszott, hogy ilyen nagyra nőttél.
-Te is megváltoztál.-mondtam.
-Azt ugye tudod, hogy mostantól nem engedünk el? Apával megbeszéltük, hogy bármi áron velünk maradsz, hiszen kell valaki aki majd mos ránk és takarít.
-Na de Dave! Nem hiszek a fülemnek.-hitetlenkedett apa.-Szegény lány még meg sem érkezett és máris lerohand? Bár... ha jobban belegondolok van otthon egy nagy adag mosatlan.
-Apaaa!-kiáltottam.
-Ne butáskodj Gina, 10 éves korától nevelem egyedül Dave-et, nem gondolod, hogy ennyi idő alatt megtanultam kimosni néhány koszos alsónadrágot? Sőt! Még pár egyszerűbb ebédet is össze tudok ütni.-dicsekedett apa.
-Hmm... Most már kíváncsivá tettél. Amikor itt voltam nyári szünetekben, akkor miért nem csináltál semmit?-kérdeztem.
-Legutóbb 12 évesen voltál itt. Azóta sok minden változott. Na de bőven lesz még időnk beszélgetni, most viszont elindulhatnánk haza. Biztosan nagyon elfáradtál és éhes is lehetsz.
-Igen igazad van.-mondtam.-Ez a 19 órás út egy kicsit fárasztó volt. Induljunk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése