34. rész. "Időutazás"

"-Néha kockáztatni kell, hogy utána eredménye legyen a dolgoknak. Lehet, hogy nem úgy sül el, ahogyan szeretnéd, de akkor sincs semmi veszve. Egy tapasztalatnak már betudható.-mosolyodtam el.
-Igen..-pirult el Jenni.-Én is így gondolom, éppen ezért...
-Omg.-csillant fel a szemem.-A szívedre hallgattál?-kérdeztem, mert tudtam, hogy ha erre igen a válasz, akkor Dave mellett döntött, és harcolni fog érte.
-Igen...."

-Úristen Jenni, annyira örülök.-öleltem meg.-Valahogy éreztem, hogy mellette döntesz.
-Igazából rá kellett jönnöm, hogy ő más, mint a többiek.-pirult el.-Totálisan belezúgtam.
-Tudom.-helyeseltem, már hallottam egy párszor, hogy mennyire odavan a bátyámért.
-A többiek csak hosszabb-rövidebb fellángolások voltak.
-Hűha Jenni. Ez aztán a kijelentés.
-És amíg nem voltatok itthon...-köszörülte meg a torkát.-Kétszer is találkoztam vele.
-MI VAN?-hökkentem meg. Szóval eddig nem is Dave-ről volt szó?
-Még nem járunk, de már rajta vagyok az ügyön.-kacsintott. Azt hitte, hogy a találkozás részén lepődtem meg, ami igaz is, de csak azért, mert nem gondoltam, hogy Erickkel randizott.
-Én azt hittem, hogy a bátyámba vagy szerelmes.-pislogtam nagyokat.
-Jaaaa.... Hát... Félre ne érts, helyes meg tényleg nagyon bírom őt, de Erick teljesen más. Olyan jó érzés, amikor vele vagyok.-áradozott.-Szóval Dave már a múlté. Csak egy rövid fellángolás volt.
A következő pár órában Jenni mind a két randit elmesélte töviről-hegyire, amíg én kipakoltam a bőröndömet. Nagyon örülök neki, hogy végre boldognak látom.Végül megbeszéltük, hogy este nálunk alszik, így még legalább háromszor végig hallgattam a történteket. De egyáltalán nem untatott...


Az ezt követő 2-3 hét viszonylag eseménytelenül telt. A suliban a tanárok a félévi hajrával voltak elfoglalva, ugyanis a téli szünet után még másfél hét van ebből a fél évből, és vége. Engem még inkább megszívattak, mert azt gondolták, hogy baromi nagy szórakozásomba utazgattam az anyámhoz, szóval a kiruccanásom utáni héten szinte mindenből feleltettek. Ami persze azért vicces mert egy pénteket és egy hétfői és keddi napot hiányoztam, és már a repülőn elkezdtem pótolni, szóval nem nagyon értettem őket, de biztos azért csinálták, mert a rendszeres lógók a félév miatt még inkább elkerülik az iskolát, és rajtam vezették le a feszültségüket. Annyira nem érdekelt. Mindenből megvagyok egy erős hármas, van amiből még négyes is, szóval nekem ez így tökéletes.
A C bagázzsal néha sikerült összeszólalkoznom, viszont mivel közeledik a szeretet ünnepe nem igazán akartam nagy balhét, ezért türtőztettem magam. Majd jövőre veszekszünk eleget. Már csak három és fél évig kell kibírnom őket. Kemény dolog lesz, de valahogy majd megoldom. Pláne úgy, hogy az osztály többsége velem ért egyet, így be vagyok védve. Haha.
Itthon is simán mentek a dolgok. Az utazást követő egy-két napban anya még telefonált. Sőt, Joe-val is beszélnünk kellett, viszont mostanra már megint olyan, mintha idegenek lennének. Majd a téli szünetben jó pofizhatunk eleget. A kötelező telefonbeszélgetéseken túl biztos vagyok benne, hogy ide tolják a képüket legalább néhány napra (ha nem az egész szünetre...). Jó, persze nem kéne így beszélnem róluk, de a fenébe is, már nagyon idegesítenek. Tudom, hogy mindig is az anyám lesz és ezzel nem tehetek semmit, így muszáj vagyok őt elviselni a sok hülyeségével együtt. Pláne úgy, hogy az egyik hülyesége még él és mozog is. Ez nem más, mint Joe.
Jennivel remekül alakultak a dolgok. Semmi nyoma nem maradt a nézeteltérésünknek. A következő héten be is mutatott Ericknek, aki tényleg igazán rendes srác és szereti is a barátnőmet. Persze egyszer, amikor kettesben maradtunk figyelmeztettem őt, hogyha megbántja a barátnőmet, akkor velem gyűlik meg a baja, de megnyugtatott, hogy komolyan gondolja a dolgot, szóval nincs miért aggódnom. Remek. Egy gonddal kevesebb.
Ian tényleg betartotta a szavát és ismét együtt töltöttünk egy délutánt az erdőben, amivel sikerült újabb remek emlékeket szereznünk. Mivel december elején már annyira nincs jó idő, ezért szétfagyva értünk haza a randinkról és itthon nem győztük magunkba önteni a több liter forrócsokit. A téli lamúrnak meg is lett az eredménye, ugyanis sikeresen megfáztam és legalább másfél héten keresztül köhögtem és fújtam az orromat, ami ki is pirult, így a sulis karácsonyozásban el is vállalhattam volna Rudolph szerepét, hiszen nem sokban különböztem tőle. Ennek ellenére remekül éreztem magam Ian-nel, aki a betegségem miatt szó szerint kiröhögött. Azt mondta, hogy el sem tudja képzelni, milyen immunrendszerem lehet, ha egy kis tél eleji kiruccanás ágyba dönt. Örültem, hogy valaki élvezi a helyzetet. Másfél hét elteltével, amikor még mindig napi szinten fújtam tele az orrom egy százas zsepivel, már neki sem volt annyira vicces a dolog, ugyanis apum már nem hagyta annyimban a dolgot és elzavart orvoshoz, aki ki akart írni suliból, de én nem hagytam magam. Persze nem arra kell gondolni, hogy én ennyire szeretek iskolába járni, egyszerűen csak arról van szó, hogy már csak ez egy hét van a suliból és kicsit sem lenne feltűnő ha csak a pénteki Hókristály Bálra mennék el, ezért inkább végig szenvedem ezt a pár napot. Mellesleg még nem sok időm és ötletem volt karácsonyra vásárolgatni, szóval Jennivel megbeszéltük, hogy kedden beugrunk a városba és az ajándékokon kívül egy-egy ruhát is veszünk magunknak a bálra. Jennifer Ericket is meghívta péntekre, ezért nagyon ideges, hogy mit vegyen fel. Ja, szerintem azt elfelejtettem említeni, hogy ők már hivatalosan is egy párt alkotnak. Szerintem nagyon aranyosak együtt...
-Sziaaaa.-ugrott a nyakamba Jenni, kizökkentve a gondolataimból.
-'Reggelt-húztam elő egy újabb zsepit a pulóveremből.
-Elég szarul festesz.-mért végig.
-Kösz.-húztam el a számat, majd elnevetettem magam.
-Nem kéne mégis inkább otthon maradnod?-érdeklődött.
-Biztos, hogy nem.-rökönyödtem meg.-Rengeteg tenni valóm van a héten. Nem fogok otthon fetrengeni.
-Te tudod.-mosolyodott el.
-El szedek még egy doboz gyógyszert, és péntekre kutya bajom sem lesz.
-Remélem is. Már nagyon várom, hogy péntek legyen.-ugrándozott örömében.
-Haha, előbb még szükségünk lenne valami ruhára, amit felveszünk.-mosolyodtam el.
-Wíííí.-tapsikolt örömében.-Annyira jó lesz. Olyan leszek, mint egy hercegnő.-pördült meg, mintha már rajta lenne a ruha.-Erick pedig az én hercegem.-kapaszkodott meg a karomban, mert a forgás következtében elszédült.
-Szerintem túlpörögtél.-nevettem.-Jobb lesz, ha leülsz és elő szeded a cuccaidat, már 6 perce becsengettek.
Amint ezt kimondtam Paul Watson tanár úr csörtetett be a terembe.
-Mindenki vegyen elő egy lapot.-dobta le a könyveit az asztalra.- Ashley, te ide ülsz!-mutatott egy üres padra az első sorban.-Erica, te pedig oda! Hm... itt még van egy üres hely... Billy pattanj ide! Remek.-csapta össze a tenyerét.-Írjátok fel a neveteket. Az első kérdés...
És ezennel kezdetét vette a hétfő első órai szívatás...

A következő órák viszonylag eseménytelenül teltek, bár bioszon sikerült kiakasztanunk Emily Holt tanárnőt, aki szó szerint kiviharzott a teremből. Úgy érzem következő órára érdemes lesz tanulni.
-Ezt most muszáj volt?-csattant fel Sofia  óra után.-Nem elég, hogy minden tanár dolgozatot írat velünk, még a lazább órákat is szét kell hülyéskedni, hogy abból is számonkérés legyen?!-forgatta a szemét.-Remélem téged fog feleltetni Ryan, miattad szaladt ki a teremből.
-Most mit vagy úgy oda?-dobta fel a lábát az asztalra Ryan.-Ne mondd, hogy nem volt vicces, amikor megkérdeztem, hogy mikor borotválkozott utoljára.-röhögött fel.-Nő létére már egész méretes borostát növesztett.
-Elég volt Ryan.-csóválta a fejét Sofia.-Egyáltalán nem vagy vicces. Bunkó vagy!-azzal az utóbbi 5 percben már a második ember rohant ki a termünkből, majd csapta be maga után az ajtót.
-Ma egy kicsit feszültnek tűnik.-dörzsölte meg a homlokát.-Biztos női gondjai vannak.-legyintett Ryan.
-Tudod néha tényleg nagyon nagy tapló tudsz lenni.-ráztam a fejemet.
-Addig nyugodt vagyok, míg csak néha...-hintázott a széken kajánul mosolyogva.
-Reménytelen vagy.-legyintettem.
Ryan megállt a hintázásban, az arcomba röhögött, majd kiment a teremből.
-Egyszer még megütöm a középsuli alatt.-ropogtatta az ujjait Ian.-Egy kissé helyre pofozom az arcán azt a mosolyt.
-Nem éri meg.-ingattam a fejem.-Ezen az arcon már semmi sem segít.
Az osztály díjazta a beszólásomat, ugyanis kitört belőlük a nevetés. Nem gondoltam, hogy tudok humoros lenni. Most már ezt is kipipálhatom a bakancslistámon.
-Szép volt Gina.-adott egy pacsit Andrew.
-Én csak őszinte voltam.-húztam fel a vállam.
-Néha azt is kell.-veregette meg a hátam.
-Ian, ez a lány remek fogás. Nem csak szép még okos is.-adott egy öklöst Matthew Ian-nek.
-Na jól van skacok, nem kell ennyire felfújni a dolgot. Csupán egy megjegyzésről van szó, még ki sem fejtettem a véleményemet róla.
-Ezek után már kíváncsi lennék rá.-támasztotta a falat Andrew.
-Igazán?-húztam fel a szemöldökömet.
-Halljuk!-kiabáltak a terem különböző pontjaiból.
-Na jó...-ültem fel az egyik asztal tetejére.-Szerintem Ryan el van szállva magától. Már év elején is láttam, hogy ő az a tipikus "elhiszem magamról, hogy mennyire jó pasi vagyok" fiú, de sajnos el kell, hogy keserítsem...Egyáltalán nem helyes. Sőt, engem kifejezetten irritál a hülye feje.-néhányan kuncogásba kezdtek.-A jellemével kapcsolatban még annyit, hogy nem bírom, ha valaki nem veszi észre magát. Nekem már túl sok.
-Ezzel egyet értek.-jött egy hang valahonnan a teremből.
-Hát, röviden ennyi.
-És hosszabban?-kérdezte Matthew.
-Nem akarod te azt hallani.-nevettem.
-Nem gondoltam, hogy ilyen véleményeid vannak az osztálytársainkról, ezek után már engem is érdekel, hogy mit gondolsz rólam.-ölelt meg hátulról Ian.
-Szerintem ezt már egy párszor elmondtam.-fordultam felé.-De ha nagyon szeretnéd majd még egyszer megismétlem neked.-adtam egy puszit a szájára.
-Öregem.-forgatta a szemét Ryan, aki ekkor lépett be a terembe.-A sok szerelmes...
-Ha nem lennél ekkora seggfej már neked is lenne barátnőd.-húzta fel a szemöldökét Ian.
-Nem kell nekem csaj.-vágta le magát egy székre.
-Húúú...-döbbentek meg a fiúk.
-Most mi van?-forgatta a fejét.
-Eddig nem tudtuk, hogy a saját nemedhez vonzódsz, de most már mindent értünk.-ütögette meg a vállát Andrew.
-Menjetek a...-kezdte Ryan.
-Khm... Kedves Ryan, mit szerettél volna mondani?-csukta be maga után Paul Watson tanár úr az ajtót.
-Öhm... Én csak...-jött hirtelen zavarba. Paul tanár úrral senki nem mer újat húzni.
-Hallgatlak.-unszolta a tanár.
-Csak meg akartam őket kérni... Hogy... Hogy menjenek le nekem a büfébe egy sajtos melegszendvicsért.-jutott hirtelen eszébe ez a frappáns válasz.
-Vagy úgy.-dörzsölgette a szemét a tanár úr.-Csak nem az én órámon akartál megebédelni?
-Hát öregem, ebből már nem jössz ki jól.-röhögött fel Matthew.
-Szeretnél valamit hozzá fűzni, Matthew?-fordult komoran felé Paul.
-Nem tanár úr, csak hangosan gondolkodtam.-csúszott lejjebb a székén.
-Ez remek, akkor mind a ketten kijöhettek a táblához és "hangosan elgondolkodhattok" a múlt órai anyagról.-csapta össze a tenyerét Paul Watson.
-Kösz, ba...-kezdte Ryan, majd hirtelen eszébe jutott, hogy órán van, és a tanár is komoran nézi, ezért változtatott a mondandóján.-Kösz, barátom. Tegnap egész nap törit tanultam, csak azért, hogy ma 5-re felelhessek.
-Ez egy nagyszerű hír, Ryan, akkor kezdheted is, nehogy elveszítsd a gondolataidat.-tette keresztbe a karját Paul.-Ülj le, Matthew!
Matthew ököllel a levegőbe ütött, majd a székére vetődött. Az osztályból kitört a nevetés.
-Az, hogy leülhettél az nem azt jelenti, hogy nem fogsz felelni.-pillantott rá a tanár.-Vegyél elő egy lapot!
Matthewnak lehervadt a mosoly az arcáról, majd papír utáni kutatásba kezdett. Közben Ryan az első padban ülők füzetéből próbált némi információt szerezni, de mivel a mai napon sikerült mindenkit elidegenítenie magától, a többiek gyors mozdulatokkal zárták be a jegyzeteiket, hogy még véletlenül se tudjon kinézni belőle valamit. A két felelő egész órát igénybe vett. Végül Ryan egy hatalmas egyessel zárta a napot. Matthewnak sikerült összepuskáznia egy kétharmadot. Az osztály viszont élvezte a "laza" órát. Töri után végre elindulhattunk haza, és bevehettem a maréknyi gyógyszeremet. Nem kívántam mást, csak azt, hogy végre bebújhassak a jó meleg paplanom alá és filmezhessek...