20. rész. Nem várt találkozás

"Jenni-re igazán csajos darabokat erőszakoltam rá. Ő nem igazán örült a bélelt harisnyának és a farmer szoknyának, de szerintem nagyon jól áll rajta. Az ő szerinte megfelelő cipzáros hosszú ujjú helyett, pedig, egy a harisnyával színben passzoló kötött felsőt tukmáltam rá. Igazán jól nézett ki! Negyed óra múlva készen is álltunk az indulásra. Lesiettünk az előszobába és elköszöntünk a szüleitől. Már épp guggolva a cipőmet kötöttem amikor két kéz átölelte a derekamat..."


Hirtelen felpattantam és tettem egy száznyolcvan fokos fordulatot.
-Jujjj! Megijedtél?-kacagott fel egy éles hang.
Rögtön megismertem a barátnőm húgát. Ha nem is tudnám, hogy rokonok, még akkor is ráismernék. Rettentően hasonlítanak egymásra. Zöld szem, göndör fürtök, világos bőr. Mint két tojás.
-Jessica, ez nem volt vicces!-ingattam a fejem, de közben nem bírtam ki mosolygás nélkül.-Megijesztettél.
-Ez volt a célom.-kuncogott.
-Na, gyere ide.-ragadtam meg a hóna alatt és megpörgettem őt a levegőben. Végül adtam egy puszit a göndör fürtjeire.
-Hallottam, hogy ma itt alszol.
-Bizony.
-Majd babázol velem?-csillant fel a szeme.
-Ha szeretnéd.-simítottam ki egy hajszálat az arcából.
-Képzeld, a szülinapomra kaptam egy új babát. Van rózsaszín hajpántja is.
-Na, majd megmutatod.-mosolyogtam.-Hány éves is lettél?
-Öt.-mondta, majd az egyik kezét feltartotta, hogy azzal is mutassa a korát.
-Hűha, már milyen nagylány vagy.
-Bizony.-helyeselt Jessica.-Nemsokára én is mehetek iskolába.
-Figyelj töprincs, mi most sietünk, de majd holnap játszol Georginával oké?-guggolt le a húga elé Jennifer.
-Nem este?-szontyolodott el a kislány.
-Későn érünk haza. Akkor te már rég aludni fogsz.-puszilta meg a homlokát.
-És ha ébren maradok?-nézett rám nagyokat pislogva.
-Akkor holnap fáradt leszel és kivel fogok én babázni?-néztem rá riadtan.
-Oké, hamar lefekszek és holnap játszunk teázósat. Kikészítem a babaházamat meg mindent.-lelkesedett Jessica.
-Rendben.
-Sziasztok.-ugrándozott el a nappaliba.
-Szia.-köszöntünk utána egyszerre Jeniferrel.
-Olyan aranyos húgod van.-néztem a barátnőmre.
-Én is szeretem őt, de néha azért kibírhatatlan.-nevetett.-Indulhatunk?
-Felőlem mehetünk.
 Rettenetes szél fogadott bennünket odakint. A hajunkat össze-vissza borzolta. Jenni-vel sietősen tettük meg az utat az újságosig.
-Sziasztok lányok.-köszöntött minket az eladó fiú, majd a tekintete elidőzött Jennin.
-Hello.-nyögte ki zavartan a barátnőm. Ezek szerint neki is feltűntek a srác fürkésző pillantásai.
-Mit adhatok?-villantotta meg a mosolyát az újságos.
A fiú nem sokkal lehetett idősebb, mint mi. Rövid, szőkésbarna haja fel volt zselézve és kreolos bőre kiemelte a sötétzöld szemeit. Viszonylag helyes srác, bár Ian közelébe sem érhet. ;) Első ránézésre az igazi "menő csávók" közé sorolnám. A megjelenéséből kiderül, hogy sokat bulizik, hiszen a csuklóján rengeteg fesztiválos és koncertes karszalag virít. A beszéde és "lazasága" alapján hetente váltogathatja a csajokat. Tipikusan az a fajta pasi, aki jobb ha nem szólal meg, mert olyan a beszédstílusa, hogy kiráz tőle a hideg. Amíg magamban levontam ezeket a következtetéseket Jenni-ék bájosan fecsegtek a pultnál. Egy darabig várakoztam, majd az órámra néztem. Fél óra és kezd a film.
-Khm...-köhintettem egy kicsit, mire mind a ketten nagyokat pislogva felém fordultak.-Lassan mennünk kéne.
-Óóó, tényleg? Egy perc.-fordult vissza a fiúhoz.-Hát, akkor örülök, hogy megismertelek Ryan.
-Hát még én.-kacsintott egyet az eladó, aki ezek szerint Ryan.-Majd hívlak. Szia...sztok.-jutott hirtelen eszébe, hogy én is ott vagyok.
-Úúúú, láttad milyen aranyos?-kezdett el ugrálni Jenni, amikor már biztos távolságban voltunk a bolttól.
-Igen.-bólintottam, mert nem akartam elrontani a kedvét. Igazából nekem annyira nem volt szimpatikus a srác.
-...Ja meg, amikor azt mondta, hogy.... úúúú...
Egy kicsit elkalandozhattam, mert a barátnőm pár perc csend után kérdőn nézett rám.
-Ja, bocs. Mit is mondtál?
-Nem lényeges. Valami baj van?-fúrta a tekintetét az enyémbe.
-Nem, dehogyis.-ráztam a fejem. De túl gyors lehetett a reakcióm, hiszen Jenni még mindig furcsán nézett rám.-Jó.-adtam meg magam.-Nem tetszik nekem ez a fiú.
-Még jó, hogy nem! Ott van neked Ian.-tárta szét a karját.
-Nem a kinézetére gondoltam.-ingattam a fejemet.-Inkább a viselkedése aggaszt.
-Miért?-bandzsított Jenni.-Szerintem nagyon cuki.-pirult el egy pillanatra.
-Csak vigyázz vele!-zártam le a békesség kedvéért a témát. Ugyanis nem akartam a barátnőmet megbántani azzal, hogy a viselkedés alapján csak egy lenne a sok lány közül.
-Ma már másodszor mondod ezt!-állt meg a pláza ajtajában.-Miért bánt téged, hogy felfigyelnek rám?-fakadt ki.-Miért nem bírod elviselni, ha én is ismerkedek?
-Jenni! Hogy mondhatsz ilyet?-dermedtem meg egy pillanatra, mert én egyáltalán nem féltékenységből intettem őt óvatosságra és a reakciója is meglepett egy kicsit.
-Tudjuk, neked most Ian a tökéletes pár.-hadonászott a kezével.-Azonban vannak még szinglik a világon. Nem tudom, hogy miért fáj az neked, ha kölcsönösen felkeltettük egymás érdeklődését Ryan-nel.-ingatta a fejét.-Ja, vagy ott van az olasz pali! Már majdnem elhittem, hogy tényleg csak kamuzik és a profilképén sem ő van. De ezek után már úgy gondolom, hogy délután is csak féltékeny voltál és azért találtad ki ezt az "idősebb lehet, mint gondolod" dolgot.
Hirtelen nem tudtam mit reagáljak. Teljesen leblokkoltam. A plázában mindenki minket nézett. Aztán erőt vettem magamon és úgy gondoltam, ha ő elmondta őszintén, ami bántja, akkor én is megteszem.
-Jenni! Hallgass meg! Aztán felőlem azt csinálsz amit akarsz, csak kérlek hallgass meg!-vettem egy kicsit könyörgősre a dolgot.
A barátnőm szemrebbenés nélkül állt velem szemben, ezek szerint érdekli, amit mondani akarok.
-Semmi féltékenység nincsen bennem. Tényleg. Nekem elhiheted. Az egyetlen ok, ami miatt így viselkedem az az, hogy féltelek. Szeretném, ha egy olyan srácba lennél szerelmes, aki viszont szeret és nem csak egy strigula vagy számára.-itt Ryanre gondoltam, de Jenninek is leeshetett a dolog, mert felhúzta a fél szemöldökét.-A délutánnal kapcsolatban meg annyit, hogy interneten tényleg nem szabad megbíznod senkiben. Jó, ez most úgy hangzik, mintha az anyukád lennék, de könyörgöm te vagy a legjobb barátnőm. Én nem bírnám ki, ha valaki kihasználna téged, vagy valami súlyosabb dolog történne.-ingattam a fejem.-Nem tudom miért kaptad fel ennyire a vizet, de én tényleg csak jót akarok neked. Nincs semmi hátsószándékom.-hadartam el, amit akartam.
Néhány percig csendben álltunk egymással szemben. Majd úgy vettem észre, hogy Jennifer megemésztette a hallottakat.
-Hiszek neked.-mosolyodott el Jenni.-És sajnálom, hogy ennyire kiakadtam. Látom, hogy te tényleg csak jót akarsz nekem. De...
Nem tudtam, hogy mi jöhet ezután. Mégsem érdekli a véleményem, vagy egyszerűen otthagy és visszamegy Ryanhez? De amit a következő percben mondott, az még jobban meglepett.
-Rá kellet jönnöm, hogy én vagyok féltékeny.-suttogta.
-Rám?-néztem a barátnőmre hitetlenkedve.
-Ühüm...-bólintott.
-Mégis miért?
-Ian miatt.-nyögte ki némi hallgatás után.
-Tetszik neked? Miért nem mondtad? Ha ezt hamarabb tudom, biztosan nem jövök össze vele.
-Nem, dehogy. Szó sincs semmi ilyesmiről!-rázta a fejét.-Én a kapcsolatotokra vagyok irigy. Olyan szép pár vagytok. Igaz, hogy még csak néhány napja vagytok együtt, de szerintem ez egyáltalán nem egy 2-3 hónapos kapcsolat. Mind a ketten szeretitek egymást. És ezt tök jó.
-Jenni, nem kell féltékenynek lenned. Csak nézz magadra. Minden srác megfordul utánad. Bárkit megkaphatsz, akit csak szeretnél.
-Nem mindenkit...
-Mi van?-néztem rá elkerekedett szemekkel.
-Mindegy, lényegtelen.-legyintett.-Gyere, mert már biztosan elkezdődött a film.
-Semmi kedvem filmet nézni. Inkább üljünk be valahová és mesélj csak nekem!-kacsintottam rá.
-Nem tudom Georgina. Nem vagyok benne biztos, hogy jó lesz, ha elmondom.
-Ne csináld már!-húztam magam után egy sütizőbe.-Na, mesélj!-huppantam le egy székre.
-Hát...-állt Jenni az egyik lábáról a másikra, majd zavartan leült velem szembe.-De tényleg ne nevess ki!
-Ez nem gondolhatod komolyan! Legjobb barátnők vagyunk. Sose nevetnélek ki.
-Jó, de ez tényleg más. Nem akarom, hogy bezavarjon a barátságunkba, ezért is próbálom elfelejteni őt.
-Jenni, most már tényleg kezdek megijedni. Biztos, hogy nem Ian?
-Dehogy! Tényleg nem. Még ennél is cikibb a helyzet.-pirult el egy pillanatra.
-Tényleg nincs más ötletem, hogy ki lehetne az.-dőltem hátra a széken.-Ismerem egyáltalán?
-Ühüm...-bólintott.
-Az osztályba jár?-kíváncsiskodtam tovább.
-Nem.-rázta a fejét.
-Az olasz?
-Jajj, nem. Ő csak helyes, de semmi több.
-Ryan?
-Most láttam életemben először!-nézett rám furán.
-Létezik első látásra szerelem.-vontam meg a vállam.-Nincs több ötletem. Elmondod?
-Ha rájössz, nem tagadom le, de nem hiszem, hogy jó ötlet lenne.
-Ne már Jenni! Nagyon kíváncsi vagyok!-fészkelődtem a székemen.
-Biztos, hogy nem nevetsz ki?
-Egészen!-vágtam rá határozottan.
-És azt is megígéred, hogy a barátságunkban sem tesz kárt?-pislogott nagyokat.
-Már miért tenne?
-Azért, mert az a fiú, aki tetszik nem más, mint...-halkult el teljesen.-Dave.
-A bátyám Dave?-néztem rá hitetlenkedve.
-Cssss... Ne kiabálj!-csitított el ijedten.-De meg kell ígérned, hogy nem mondod el senkinek! Főleg nem neki!
-Tőlem senki nem tudja meg.-fogtam meg a kezét, hogy érezze, bennem teljes mértékben megbízhat.
-Jajj, nekem ez annyira ciki.-vörösödött el teljesen Jenni, majd az arcát a tenyerébe temette.
-Ne butáskodj már! Nincs ebben semmi.-mosolyogtam rá.
-Nekem akkor is fura.
-Emiatt nem kell rosszul érezned magad.
-Hűű, már tudod mekkora megkönnyebbülés, hogy elmondtam?-sóhajtott egy nagyot Jennifer némi szünet után.
-Előttem tényleg nem kell titkolóznod.
-Tudom és elmondtam volna már hamarabb is, de nem tudtam, hogyan kezdjem. Ez annyira szokatlan helyzet.-kapta el a tekintetét.
 -Szerintem egyáltalán nem az. A bátyám 17 éves, szingli és valljuk be még testvéri szemmel is helyes.
Jennit újból elöntötte egy forró hullám. Ezt abból tudtam megállapítani, hogy megint fülig pirosodott.
-Én tényleg nem akartam ezt. Fogalmam sincs, hogy történhetett.-ivott bele a kólájába, amit időközben rendeltünk.
-Mióta gondolsz rá ÚGY?-kíváncsiskodtam.
-Nem olyan régóta.-rázta a fejét.-Néhány hete. Bár már az első találkozásunkkor megállapítottam, hogy milyen jól néz ki.-csavargatta a haját zavarában.
-Jenni tényleg nem kell, hogy cikinek érezd ezt a helyzetet.-mosolyogtam a barátnőmre.-Nyugodtan beszélj róla úgy, mintha egy teljesen más srácról beszélnél. Mintha nem lenne a testvérem.-találtam meg a szavakat.
-Ez nem olyan egyszerű. De majd igyekszem.-bólintott.-Szerinted... Lenne nála esélyem?
-Figyelj! Nem fogok neked hazudni. Fogalmam sincs.-csóváltam a fejem.-Az előző barátnőjével a nyár elején szakítottak. Már biztosan készen áll egy új kapcsolatra.
-A kérdés csak az, hogy kivel...-szontyolodott el Jenni.
-Nem tudom. Nem szokott nekem ilyesmikről beszélni.
-Azért ha valamit megtudsz majd szólsz nekem?-kavargatta a szívószálával a kóláját.
-Ez csak természetes.-mosolyogtam.
-Figyelj, fél tíz van.-nézett az órájára.-Megyünk lassan?
-Aha, de akkor még beugrunk Ianhez egy kicsit?-szedtem össze a cuccomat.
-Én nem akarok zavarni. Inkább otthon várlak.
-Nem fogsz zavarni, csak beszélgetünk.
-Hát... Ha ennyire ragaszkodsz hozzá. Menjünk.
-Ez a beszéd.-öleltem meg Jennit.
Hamar odaértünk Ianék háza elé. Még egyszer átrágtam Jenninek, hogy nem fog minket zavarni, majd becsöngettem.
-Sziasztok. Csak nem engem kerestek?-szólalt meg mögülünk Ian.
-Szia.-köszöntünk egyszerre.
-Hát te? Merre jártál?-néztem mélyen azokba a káprázatos kék szemekbe.
-Matthew-nál voltam. És ti? Nem volt jó a film?
-Ááá, jobb ötletünk volt és inkább beszélgettünk.-legyintett zavartan Jenni és közben találkozott a tekintetünk.
-Óóó értem. Gyertek, menjünk be.
Ian kinyitotta az ajtót és teljes sötétség fogadott bennünket.
-Még szerencse, hogy egyszerre érkeztünk. A szüleim egy pár napra elutaztak, a bátyám pedig ha minden igaz holnap jön haza. Várhattatok volna itt az ajtó előtt.-vette le a kabátját Ian.-Gyertek menjünk a nappaliba. Eszek és utána felmegyünk a szobámba jó? Ti kértek valamit?-nézett ránk.
-Én nem köszi.-rázta a fejét Jenni, majd lehuppant a kanapára.
-Én lehet, hogy iszok valamit.-ültem le én is.
-Akkor gyere, mert nagyon sokféle üdítő van itthon .-fogta meg a kezemet és maga után húzott a konyhába.
Amint beértünk a helyiségbe Iantől kaptam egy "majdnem egy napja nem láttalak" csókot.
-Egyszerűen nem bírtam ki.-mosolygott rám huncutul.
-Hiányoztam?-húztam az agyát.
-Nem.-vágta rá rögtön, de láttam, hogy a szeme sarkában megjelentek a nevető ráncok, majd hirtelen elkomorodott.-Szóval mi ez az egész elköltözéses dolog?
-Gyere, vigyük magunkkal az enni-innivalót, és a szobában elmondom. Nem akarom Jennit egyedül hagyni.
-Oké. Pill, melegítek valami kaját és megyek utánad.
Visszamentem Jennihez és lehuppantam mellé az ágyra. Néhány perc múlva Ian is csatlakozott hozzánk. Durván gesztikulálva meséltem el neki a költözéses ügyet. Majd a monológom befejeztével azt vettem észre, hogy szinte meghűlt a levegő a szobában. Ian és Jenni szó nélkül pislogtak rám.
-Hát.. Öhm... Én sem hagyom, hogy elmenj.-törte meg a csendet Jennifer.
-Ne aggódj! Nem megyek sehová.-nyugtattam meg őt.-Ian, neked mi a véleményed?
-Nem tudok mit mondani.-csóválta a fejét.
Nekem elég volt a szemébe néznem és láttam rajta, hogy fél. Fél attól, hogy anya tényleg magával visz. Szerettem volna megnyugtatni őt. De azért teljes mértékben én sem lehettem biztos abban, hogy anya nem-e talál ki valami fenyegetést, amivel akaratom ellenére vissza visz.
-Öhm.. Elmehetek wc-re?-szakította félbe a gondolataimat Jenni.
-Nem Jenni! Ide kell pisilned.-röhögött fel Ian, majd amint látta a barátnőm ijedt tekintetét inkább komolyra fordította a szót.-Persze. A folyosó végén balra.-biccentett Ian.
Megvárta még Jenni kimegy az ajtón, majd közelebb jött hozzám és leült mellém a kanapéra.
-Szeretlek Georgina és nem akarom, hogy elköltözz!
-Nem fogok.-nyeltem vissza a könnyeimet.
-Legalább ne hazudj! Tudom, hogy anyukád ellen nem tehetünk semmit, de legalább ne csinálj úgy, mintha minden rendben lenne.-csóválta a fejét.-Jenni lehet, hogy elhiszi, de én nem.
-Tudom, hogy semmi sincs rendben és minden széthullik körülöttem. Ezért próbálom magamban elnyomni ezt az érzést.-gördült ki egy könnycsepp a szememből.-Már az hatalmas fájdalom, hogy anya elakar tiltani tőled, hát még az, ha több ezer km-re leszek innen. Nem fogom kibírni.-zokogtam.
-Ne sírj!-emelte meg az államat.-Együtt kitalálunk valamit.
-Ígéred?-suttogtam.
-Ígérem.-hajolt hozzám közelebb Ian. Majd az egyik kezével beletúrt a hajamba, miközben hosszasan megcsókolt.
-Georgina?-hallottam meg egy ismerős hangot a lépcső irányából, mire hirtelen szétrebbentünk.
-Dave?-néztem rá furán, majd egy kicsit elvörösödtem.
-Ian?-lépett le még egy lépcsőfokot egy számomra ismeretlen alak. Első ránézésre nem tudtam hova tenni a dolgot. Oda-vissza pillantgattam, hol Ianra, hol az ismeretlenre. Majd, amint jobban megnéztem őket láttam a hasonló vonásokat. Ezek szerint ő lenne Ian bátyja? Aztán még egy pillantást vetettem a 17 körüli srácra és összeállt bennem a kép. Már tudtam, hogy honnan olyan ismerős. Tudtam, hogy nem is olyan ismeretlen, mint amilyennek hittem....